Profi bérgyilkost keresünk-nem nem akadály (Louise Michel, 2008)

Az Abszurd belga oszlopai

Benoit Delépine és Gustave Kervern mintegy 15 évnyi televíziós humorkodás (a.m.: nálunk a Balázstól Gálvölgyin át Fábryig terjedő spektrum) után, állítólag Maurice Pialat, ismert francia filmrendező tanácsára fogtak filmezésbe, hogy rögtön a kortárs európai film egyik legmarkánsabb hangú alkotóivá váljanak. Bemutatkozásuk az Aaltra című fekete humorú road movie volt, melyben egy vidéki gazda és egy irodista addig utálta egymást, míg egy tettlegességig fajuló vita következtében rájuk borult egy traktor és mindketten kerekesszékbe kényszerültek. A groteszk baleset a két szerencsétlent egymástól függetlenül ugyanarra az útra sarkallja: megkeresni a traktor gyártóját és rajta venni elégtételt. Ez az út hosszú és rögös, főleg kerekesszéken, és főleg úgy, hogy a két résztvevő utálja egymást. A film éppen ezt az utat mutatja meg, fekete-fehér képekben, keresetlen és őszinte humorral, mentesen minden „politikailag korrekt” álszenteskedő bénázástól, és éppen ezért mélységes mély bölcsességgel és humánummal. Következő (nálunk még be nem mutatott) filmjük (Avida) egy kövér milliomos kutyusának egy süketnéma és két drogos éhenkórász általi elrablása körül bonyolódik még mindig fekete-fehérben, de talán ennyiből is sejthető, marad az abszurd, groteszk szemléletmód. Harmadik filmjük már színesben idézi meg a hajdani montmartre-i Vörös Szűz, Louise Michel személyiségét, szellemiségét.

Louise Michel

1830-tól 1905-ig élt francia anarchista feminista volt. Liberális neveltetése folytán III. Napóleon kispolgári rezsimjében semmi jóra nem számíthatott, így számára egyenes út vezetett a Kommün barikádjaira. Ott a porosz ostromlók elleni ellenállásra biztatott szóval és fegyverrel, de sebesülteket is hasonló lelkesedéssel ápolt. A Kommün leverése után húsz hónap börtön, majd száműzetés következett, ahol még jobban elmélyedt az anarchizmus és az ekkortájt megjelenő feminizmus tanaiban, valamint rá oly jellemzően támogatta a helyi népek függetlenségi harcát. A kommünárok amnesztiája után visszatért Franciaországba, ahol az anarchizmus egyik vezető, nagy hatású alakja lett. George Sand mellett ő is egy volt a kevés nő közül, aki férfiruhában járt a XIX. században, egész életében harcosan áll ki az elnyomottak és gyengék oldalán, temetésén sokezres tömeg búcsúztatta.

Louise és Michel találkozása

A kis észak-franciaországi (vagy belgiumi) üzem bezárása fatális tettre sarkallja az így állásukat, megélhetésüket elvesztő helyi asszonyokat. Bérgyilkos felfogadása mellett döntenek, hogy keresse meg az üzemet elkótyavetyélő tulajdonost, és likvidálja őt. Az ügylet lebonyolítására a kissé kelekótya Louise ajánlkozik, aki a sors kegyéből hamarosan meg is találja az ideális bérgyilkost: Michelt. A kiszemelt likvidáló szakember azonban messze nem áll szakmája csúcsán, így küldetésére elkíséri megbízója is. Louise és Michel útra kel, hogy megtalálja a gaz tőkést, aki nincstelenné tette volt alkalmazottait…

Két testben egy lélek

Benoit Delépine és Gustave Kervern ugyanazt az utat járja, mint amit az Aaltrával elkezdtek. Valóságos, bárhol elképzelhető probléma abszurd megoldással, komikus, abszurd sőt, szürreális jelenetekkel, szituációkkal zsúfolt road-movie keretében. E hosszú és félrevezető magyar, ám találó és frappáns eredeti című filmjükben a problémát a nálunk is túlontúl ismerős gyárbezárások és munkaerő-elbocsájtások jelentik, Kervernék azonban nem szociologizálnak, mondhatnám, nem lacafacáznak, hanem egy kemény, ideologikus választ adnak: hőseik elpusztítják, ami életükre tör. A rendezőpáros azonban mintegy felülről szemlélve ironikusan láttatja hőseit, alakjukat egyaránt elrajzolt, abszurd karikatúrákként mutatja, így azonban rögtön nem pozitív és negatív szereplőket látunk, hanem embereket a maguk valós árnyaltságában, tűéles pontossággal. Más szóval, a film ékes példája annak, hogy a valóság karikatúrája sokszor pontosabb képet mutat a valóságról, annak valódi természetéről, mint a legrealisztikusabb fényképfelvétel. E kegyetlen és gyilkos látlelet elkészítésében olyan személyiségek segítenek, mint Mathieu Kassovitz, a reformbiofarmer, és Benoit Poelvoorde, a „tomketes” zugterrorista (elementáris) figurájával. A montmartre-i Vörös Szűz evilági reinkarnációjának „puzzle-jét” gyakorló, fesztiváldíjakkal bélelt színész-rendezők alkotják meg: drabális, férfias Yolande Moreau, mint Louise és a feminin Bouli Lanners, mint Michel. Ketten egy lélek, mégpedig a harcos anarchista Louise Michel szelleme, jaj az elnyomóknak! Ám úgy tűnik, Benoit Delépine és Gustave Kervern is két testbe szorult szellemként tevékenykedik, kettejük között maximális az összhang. Az ebből megszülető, látszólag abszurd geg- és poénhalmazból a mai modern fogyasztói társadalom kíméletlen képe rajzolódik ki, méghozzá megfelelve a szürrealizmus legjobb hagyományainak is. E filmjük is kihagyhatatlan ínyencfalat az effélét értékelőknek.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Profi bérgyilkost keresünk-nem nem akadály (Louise Michel, 2008) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Aaltra (2004) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: A házmester (Dans la cour, 2014) | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.