A fehér szalag (Das weiße Band, 2009)

Michael Haneke eredetileg minisorozatnak tervezte ezt a fekete-fehérbe komponált drámát, de így egybe vágva lett igazán monumentális vállalkozása, amely aprólékos, részletekbe menő hitelességgel mutatja meg egy német falu gyanús balesetekkel, öngyilkosságokkal, furcsa szabotázsokkal, rejtett, családon belüli és nyílt színi erőszakkal teli mindennapjait, az első világháború előestéjén.

Haneke

A fehér szalagot rendező Haneke korunk egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású filmrendezője. Münchenben született, művészcsaládban (apja színész-rendező, anyja színésznő), de gyerekkorát már Ausztriában töltötte. Filozófiát, színházelméletet, pszichológiát tanult, dolgozott dramaturgként, rendezett színházi előadásokat, majd különböző német nyelvű tévéknél vállalt munkákat. Első nagyjátékfilmes sikere A hetedik kontinens volt 1989-ben, mely erősen bressoni hatásokat mutató minimalizmusával keltett feltűnést. A filmben gyakorlatilag semmi nem történik, egy átlagos család éli mindennapjait, a hideg, üres monotóniában, ezt mutatja meg Haneke kíméletlenül, egészen addig, míg a lelketlenül zakatoló emberi gépezet fogaskereke kiakad. Haneke következő, komoly fesztiválsikereket arató filmjeinek fókuszában ezután is az elidegenedés, az elhidegülő társas kapcsolatok, az elembertelenedő társadalom vizsgálata áll. Emellett rendezett Kafka-adaptációt (A Kastély), a Funny Gamesből pedig snittről snittre újraforgatott amerikai verzió is készült, az eredeti német színészek (pl. Ulrich Mühe) helyett amerikaiakkal (pl. Tim Roth) helyettesítve. A nyomasztó Zongoralecke, a rejtélyes Rejtély óriási fesztivál-kedvenc alkotások, melyek a művészfilmek rajongóinak tetszését is elnyerték. A misztikus áthallásokkal terhelt Farkasok idejével viszont éppen e rajongókat osztotta meg, így sokan várták nagy kíváncsisággal, milyen lesz a beharangozott nagy mű, A fehér szalag… Nos úgy tűnik, a sztárokkal tűzdelt fesztiválmozik és irodalmi adaptációk után Haneke visszatért A hetedik kontinenssel elindított társadalomkritikai élű vonulatba, azonban a minimalizmust felváltva, azt szélesen, több ágban hömpölygő cselekménnyel, gazdagabb kifejezéstárral és aprólékosan kivitelezett kultúrtörténeti hitelességű kivitelezéssel „javított fel”.

Egy történet hitelessége,

hogy mi nézők mennyire hisszük el az alkotók mondandóját, nagyban múlik azon, hogy milyen tárgyi környezetben mutatják azt meg nekünk. Egy mában játszódó film esetében viszonylag egyszerű az eset, hiszen a környezet adott, csak a megfelelő stílust kell kiválasztani. A jövőben játszódó történethez pedig ugyanezt kell kitalálni, azonban ez is sokkal könnyebb, mint stílusosan és illúziót keltően megidézni mondjuk a múlt század elejének auráját, ruhákban, használati eszközökben, de még a színészi játékban is, a gesztusokat, a társas viszonyokat illetően, valamint a dialógusok szóhasználatában is, mindezt ráadásul egy német falura kivetítve. Haneke és stábja, a kellékesek, berendezők elképesztően precíz munkát végeztek. Ha láttunk már 1910-es évekből látott fotókat, melyek vidéki embereket, falusi élethelyzeteket ábrázoltak, ezek A fehér szalag képein élesen fognak visszaköszönni. Még arra is külön figyelmet fordítottak az alkotók, hogy az egyik jelenetben a háttérben zakatoló cséplőgép is olyan márkájú legyen, amilyet 1912-ben valóban használhattak egy délnémet faluban, a parasztok által viselt ingek, zakók és az ormótlan pantallók gyűrött és mocskos hajtókái, a kopott bakancsok, a sár áztatta ajtóküszöbök és sorolhatnám a végtelenségig, a természetesen (nem erőltetett effektnek) ható fekete-fehér képeken komplett időutazásra invitálnak. A fehér szalag tökéletes képi megjelenésében inkább tűnik egy fantasztikus állapotban fennmaradt korabeli filmdokumentumnak, mint modern, mai eszközökkel elkészített játékfilmnek.

Ítélet

A tökéletes történelmi hitelhez természetesen a képi megjelenéshez méltó színészi játék is kell, Haneke most jó érzékkel hagyta el az európai sztárokat, és viszonylag kevéssé ismert német színészeket alkalmazott, akik viszont elképesztően mély, pszichológiailag és kultúrtörténetileg is alaposan felépített alakításaikkal valódi és árnyalt figurákkal töltik meg a film hiteles terét. Kitűnőek a gyermekszereplők is, akik felnőttes alázattal alakítják a rájuk osztott, sokszor igen nehéz szerepüket. Mint korábbi filmjeiben, Haneke most sem elsősorban direkt képi rémisztgetéssel operál, hanem pszichológiai alapossággal felépített karakterei által a gyilkosság, vagy más rémtettek felé vezető út plasztikus megmutatásával sokkolja a nézőt. A film tárgya egy német falu, a tulajdonosi jogokat birtokló báróval, az intézővel, a pappal, az orvossal és a tanítóval, valamint ezek családjaival, ezek szövevényes viszonyrendszerével, és az ezekben rejlő alárendeltségi viszonyokból, a megjegecesedett társadalmi, hitbéli és egyéb más konvenciókból fakadó statikus, merev hazugsághalmazzal, melyet Haneke érzékletesen, precízen és drámai erővel tár fel, kérdések özönét felvetve, a válaszok megkeresését azonban a nézőre hagyva. Sziszifuszi, babra munka ez mindkét részre nézve, melyhez kell az átlagosnál jóval hosszabb vetítési idő. Viszont ez meg is éri a befektetést, mert a film, egyfajta enciklopédiaként, talán közelebb hozza az érdeklődőt a XX. század társadalmi és történelmi eseményeinek megértéséhez, indirekt, de használható formában. Asanisimasa szerint: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

19 hozzászólás a(z) A fehér szalag (Das weiße Band, 2009) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    Csak a kritikád olvasva én megadtam volna a 10/10-et! A filmet is látva – meg pláne! Elképesztően nagy film! (Nagyon tetszett Földényi F. László írása is a februári Filmvilágban.)

  2. Leni szerint:

    A film jó! És 9/10-et ér!
    PONT! Csak azért nem 10, mert nem szeretem a témát!

  3. wim szerint:

    Az írásodból nem derül ki, mi nem tetszik a filmben. Én minimum 9/10-et adnék rá, de a 10/10 sincs kizárva.

  4. efes szerint:

    @wim: Alapvetően tetszett és elismerem, becsülöm az értékeit a filmnek, de valamiért annyira, belül nem érintett meg (mint pl. a mennyországos svéd film, amire, kicsit felfelé tolva, laza 10-est nyomtam). Kicsit arisztokratikus, így kicsit távolságtartó és megközelíthetetlen, de nagy és magas művészet ez a film. Ezért csak 8 és nem 9, vagy 10. 🙂

  5. Dr. No szerint:

    Nem akarnék ünneprontó lenni, de szerintem ez egy nagyképű, üres szarság volt. Pl. miután a tanító annyit szenvelgett a dadussal, végül nem derült ki, hogy mi lett velük, ez engem kicsit zavart azután, hogy annyira jelentőségteljesnek mutatták be a kapcsolatukat.

    Szerintem tipikus fesztiválfilm, az egészet úgy felejtettem el egyben, ahogy jöttem ki a moziból. Mondhatni, “kifolyt” belőlem. Persze lehet, hogy egy-kétszáz év múlva, ha kicsit érettebb leszek, majd felismerem a nagyságát (őnagyságát)…

  6. efes szerint:

    @Dr. No: Ez a Hanekét lenagyképűüresezni olyan geekzes okostojáskodás. Haneke nem kommerszfilmes, és sohasem volt az, mert soha nem a történetmesélés érdekelte. Nem szórakoztat, és nem terméket állít elő. Felnőtt filmes, aki filmjeit felnőtt és vele gondolkodni akaró nézőknek készíti, akik nem előre megrágott, kiszínezett és megrendezett mesét akarnak, hanem egyfajta szellemi trambulint, ahova ők maguk jutna el, a film segítségével. Nem kell szeretni ezért természetesen, ez egy másik világ, ha be akarod járni, megteheted, ha nem, elhagyhatod. Ennyi. Azért nem véletlenül tölti be azt a státuszt, amit betölt, hiszen nemcsak a massznak, hanem az értelmiségnek is kell sztár. Haneke az utóbbiaké – fikázni őt olyan, mint Cameront azért, mert inkább számolja az Avatar bevételeit, mint a különböző filmfesztiválok arany fityfenéit…

  7. efes szerint:

    @efes: A tanító-dadus sztori is erről szól: szerinted vajon mi történt? Amúgy benne van a filmben, erről szól az egész film. Nem mondjuk ki, mert annyira nyilvánvaló, mint hogy süt a nap. Ezt persze egy amerikai kommerszben elmesélnék neked, töviről hegyire – Haneke-t ez már nem érdekli, és igaza is van.

  8. Dr. No szerint:

    @efes: “A tanító-dadus sztori is erről szól: szerinted vajon mi történt? Amúgy benne van a filmben, erről szól az egész film.”

    Tippelek: Mögbaszta?

  9. Dr. No szerint:

    @efes: Ja, egyébként még kommerszfilmet sem nézek. Maximum a háromperces videókat a neten: csaj kirakja a csöcsét, rárántok, oszt jónapot.

  10. efes szerint:

    @Dr. No: Szerintem megdugta. De ha nem, akkor akarta, és ez már egy kurva nagy feketepötty a lelkiismeretén – a film arról a rengeteg elfojtásról, és az ezek okozta frusztrációkról szól éppen, melyek gyakorlatilag a huszadik század világégéseihez, sőt, holocaustjaihoz vezettek. Konkrétan: miből lesz a cserebogár meséje ez a film, ezért adtam szösszenetem címének a hétköznapi erőszak kisenciklopédiája címet. Haneke összegyűjtötte azokat a századelő német (és egész közép-európai) kisvárosi, falusi világára szituációkat, problémákat, melyek az emberek fejében adott esetben odáig vezettek (vezethettek), hogy különféle idióta indokok alapján százmilliókat (nemcsak zsidókat, itt nincs is szó róluk, németeket, cseheket, magyarokat, osztrákokat, stb.) lehessen a biztos halálba küldeni.

    Ha egy nagy háznak képzeled el a huszadik századot, ebben a filmben Haneke a pincében kotorászik, és néha fekete-fehér fotókat kattintgat. Szerintem.

    Vagy lehet, hogy mégsem dugta meg, de akkor azért, mert már a bűn gondolatától beleélvezett a gatyájába.

  11. Dr. No szerint:

    @efes: Ezt én mind értem, de mint film egyszerűen nem kötött le. Talán mert egyetlen, mégoly kicsi robbanás sem volt benne?

  12. Dr. No szerint:

    @Dr. No: Hozzátenném, hogy viszont a Rejtély (Caché), az tetszett. Na persze, abban volt robbanás.

  13. efes szerint:

    @Dr. No: Ja értem, akkor most én is megvilágosodtam.:) Igazad van, robbanás nincs, csak méla, régi, megsárgult fényképek nézegetése. Ez tényleg túl steril és távolságtartó.

  14. efes szerint:

    @efes: szórend. régi, megsárgult fényképek méla…

  15. Regénytár szerint:

    Most készülődöm megnézni. Kicsit tartottam tőle, hogy túl kemény lesz, ezért a múltkor az utolsó pillanatban az Itt is, ott is mellett döntöttem. Hiba volt.

  16. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa

  17. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  18. Visszajelzés: Happy End (2017) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.