Mondják, sehol senki nem látja olyan sötéten a jövőt, mint mi, magyarok. Nos, a kortárs román filmek többsége alapján nyugodtan kijelenthető, hogy azért a románok sincsenek ebben tőlünk lemaradva. Például ritkán látni olyan szomorú filmet, mint amilyen ez „A legboldogabb lány a világon” is…
Az ördög köre
A fogyasztói társadalom bírálata talán a legnehezebb műfaj mind körül, hiszen alapjaiban hordoz egy nagyon komoly paradoxont, ami a legtöbb esetben magát a bírálatot teszi nevetségessé. Elég egyszerű találati felületet, vagy fogási pontot találni ezen a területen, megírni, megfilmesíteni, lefényképezni már picit nehezebb, de azért az is megoldható. 
Azonban amikor a végeredményt, a magvas tartalmú, sziporkázóan szellemesen és okosan odamondó dolgozatot a közönség tudomására kívánjuk hozni, akaratlanul és törvényszerűen magunk, művünkkel egyetemben, belekerülünk abba az ördögi körforgásba, melyet tulajdonképpen kritizálunk. Ahhoz, hogy a társadalomkritikánk napvilágra kerüljön, magával az ördöggel kell fausti üzletet kötnünk, ellenkező esetben legfeljebb az apostolok „bibliai marketingje” állhat rendelkezésünkre, ami szép és megható ugyan, de hatékonynak semmiképpen nem mondható. Az íjat célra tartottuk, megcéloztuk a közepét, elengedtük a húrt, de a nyílvessző csigalassúsággal repül csak a cél felé, s mire odaér, már régen vége a versenynek. Egészen biztos, hogy például Radu Jude nagyon pontos és nagyon élesen fogalmazó filmje (A legboldogabb lány a világon) sohasem fog odakerülni, ahol az igazi helye lenne: a kereskedelmi televíziók főműsoridejébe. Napnál is világosabb, hogy (jól fizető) állását kockáztatja az a tévés műsorszerkesztő, aki egy olyan filmmel traktálná „áldozatait”, a mindenható hirdetők által legfontosabbnak tartott 18-49 éves korcsoport tévé előtt ülő, reklámok által agymosott példányait (minket, nézőket), mely ennek a narancsbőr-mentes, egészséges és vakító fehér fogsorral mosolygó, futamidőgépen száguldó szép új világnak üres, lelketlen és sivár valóságát mutatja meg. Persze, reálisan fogalmazva, néznénk is, hogy: Hé, mi ez a szaaar?! Hol van a Barátok közt??? (A dolog pikantériája, hogy ez az írás is éppen a fent említett ördögi mechanizmust igénybe véve jelenik meg. Muhahaha)
Azonban amikor a végeredményt, a magvas tartalmú, sziporkázóan szellemesen és okosan odamondó dolgozatot a közönség tudomására kívánjuk hozni, akaratlanul és törvényszerűen magunk, művünkkel egyetemben, belekerülünk abba az ördögi körforgásba, melyet tulajdonképpen kritizálunk. Ahhoz, hogy a társadalomkritikánk napvilágra kerüljön, magával az ördöggel kell fausti üzletet kötnünk, ellenkező esetben legfeljebb az apostolok „bibliai marketingje” állhat rendelkezésünkre, ami szép és megható ugyan, de hatékonynak semmiképpen nem mondható. Az íjat célra tartottuk, megcéloztuk a közepét, elengedtük a húrt, de a nyílvessző csigalassúsággal repül csak a cél felé, s mire odaér, már régen vége a versenynek. Egészen biztos, hogy például Radu Jude nagyon pontos és nagyon élesen fogalmazó filmje (A legboldogabb lány a világon) sohasem fog odakerülni, ahol az igazi helye lenne: a kereskedelmi televíziók főműsoridejébe. Napnál is világosabb, hogy (jól fizető) állását kockáztatja az a tévés műsorszerkesztő, aki egy olyan filmmel traktálná „áldozatait”, a mindenható hirdetők által legfontosabbnak tartott 18-49 éves korcsoport tévé előtt ülő, reklámok által agymosott példányait (minket, nézőket), mely ennek a narancsbőr-mentes, egészséges és vakító fehér fogsorral mosolygó, futamidőgépen száguldó szép új világnak üres, lelketlen és sivár valóságát mutatja meg. Persze, reálisan fogalmazva, néznénk is, hogy: Hé, mi ez a szaaar?! Hol van a Barátok közt??? (A dolog pikantériája, hogy ez az írás is éppen a fent említett ördögi mechanizmust igénybe véve jelenik meg. Muhahaha)
Veled is megtörténhetÚgy tartja a fáma, hogy e filmet író és rendező Radu Jude-t valós események ihlették, amint egyszer séta közben egy parkban egy reklámfilm forgatásába csöppent. Filmes révén nyilván azonnal „levette” a szituációt, amelynek groteszk és bizarr bája tökéletesen jellemzi a mai kort, ami talán Romániában még kontrasztosabban jelentkezik, mint nálunk, hiszen Ceausescu sötét, kommunista középkorából nagyobbat kellett lépni a piacgazdaságba, mint a mi kis mosolygó, kádári barakkunkból. Emblematikus képpel indul a film: a szemmel láthatóan fullasztó román nyárban tipikus család utazik rothadó alvázú Dáciáján. Ablakok tökig lehúzva, a gyújtás néha kihagy, de a nyolcvan megy stabilan. Izzadtságban tocsog apu, anyu és a molett lányka, aki az eddigiekből tökéletesen reménytelennek látszó életének egyetlen nagy esélyét nyerte el éppen: egy narancsital címke-beküldő játékán egy autót nyert, melyet egy reklámfilmben kell átvennie. Terve mindenkinek van a nyereményautóval, de egyik sem az, hogy megtartsák. Az apa új vállalkozást indítana belőle, ám a lány simán elnyaralná. És ez az összeegyeztethetetlen konfliktus még semmi ahhoz képest, ami a forgatáson vár rájuk…
Kíméletlen és igazságos
A film tulajdonképpen egy reklámfilm-forgatás ál-werkfilmje, amely dokumentarista tárgyilagossággal mutatja meg a pénzéhes, számító, ám talán történelméből fakadóan, végletesen garasoskodó román átlagpolgárt, emellett azonban nem kíméli a társadalom elitjéhez sorolandó filmes szakmát, de a pénzes vállalkozói réteget sem. A filmből egy alapvetően negatív jövőképet ismerhetünk meg, melyben még a távolban derengő végét sem látni annak a társadalmi szűklátókörűséget kiválóan modelláló alagútnak, melybe a rendszerváltás után felkészületlenül kényszerítette bele a román polgárt a rázúduló piacgazdaság. A rendező nem sok kényelmet enged a nézőnek: a forgatás „eksönjei” monoton, lélektelen ritmussá tagolják a főszereplő lány és családja agyleszívó, vég nélküli veszekedését, mi nézők csak fellélegezhetünk, amikor feltűnik a megváltó stáblista. Kutya kemény, kíméletlen, de nagyon igaz film Radu Jude bemutatkozó alkotása, mely bőven rendelkezik ránk is érvényes mondanivalóval. Asanisimasa: 7/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
Jó kis tudtahasadásos állapot lehet ez a mozi, ha a kommersz közt lenne a helye, miközben nem az. Pont ilyenekre vadászok, de csak úgy, mint Winnetou az ezüst szögekkel kivert puskájával: a fegyver nem igazi fegyver, vagyis az ilyesmit valahogy mindig elszalasztom, pedig nem csekély mértékben vagyok elfogult a Balkán filmművészete iránt. Pesti mozikban adják valahol ezt a filmet?
@Regénytár: Persze, a Cirko-Gejzír adja mindennap. (1055 Budapest, Balassi Bálint utca 15-17. , tel: 1-269-1915) 🙂
@efes: Szerintem nézz ott körbe, mert úgy rémlik, több balkáni filmet is adtak mostanában. Megy a Rendészet, nyelvészet című román film, nem láttam még, de biztos érdekes, az Itt is, ott is című szerb, ezt láttam és nagyon jó. De amúgy érdemes körbenézni a Cirko – Kino – Toldi háromszögben, mert ők azok, akik a jó filmeket adják. Nem reklám, hanem infó.
Az itt is ott ist én is láttam, szerb filmekből viszonylag tűrhetően állok. Kösz a tippeket 🙂
Nagyon jó (és elismerő)írás, de nagyon alacsony osztályzat!
Nálam min. 9/10! Egyébként egy dologba vitatkoznék: nem pesszimista, hanem kritikus! Nem sötéten látó, hanem meglátja a sötétet!
Röviden: remek román rendszerkritika! (Tiszta költő vagyok!:)
Visszajelzés: Mindenki a mennybe megy (Toată lumea din familia noastră, 2012) | asanisimasa
Visszajelzés: Mindenki a mennybe megy (Toată lumea din familia noastră, 2012) | asanisimasa
Visszajelzés: Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban (Babardeala cu bucluc sau porno balamuc, 2021) | asanisimasa