Che: Az Argentin és a Gerilla (Che: Part One & Two, 2008)

A project minden bizonnyal Benicio Del Toro fejében született meg, és hosszú vajúdáson ment keresztül, míg 2008-ban megszületett (ám a közönséghez még mindig nem jutott el széles körben). Del Toro egész egyszerűen el akarta játszani Ernesto ‘Che’ Guevarát, a legendás és/vagy ellentmondásos argentin születésű forradalmárt, ikont, szentet, mumust, tömeggyilkost és pólódekorációt, ennek érdekében a produceri teendők nagy részét is magára vállalta. Eredetileg úgy volt, hogy Terence Mallick rendezi a Che életéről szóló filmeposzt, azonban a rejtőzködő mágus (az Újvilág kedvéért) még 2004-ben kilépett, és helyére Steven Soderbergh került, aki végül be is tudta fejezni a filmet, ami viszont egyből kettő lett.

Az első rész az Argentin al- vagy mellékcímet kapta, és Che életének 1955 és 1962 közötti szakaszát dolgozza fel, a Fidel Castro oldalán, a korrupt Battista kormányának megbuktatásáért megvívott gerillaháborút, majd kommunista forradalmat és az új kubai rendszer első napjait. Az első rész tulajdonképpen egy teljességgel hagyományos életrajzi film, abban az értelemben, hogy témáját kívánja bemutatni, annak valójában, de élete eseményeinek kronológiai felsorolását mellőzve, illetve csak néhány fontosabb eseményre koncentrálva. Látjuk Che-t különböző élethelyzetekben, harcos gerillaként, bölcs és türelmes vezetőként, orvosként, szenvedélyes szerelmesként és kezdő politikusként. Soderbergh két méter távolságot betartva mutat, vág és szerkeszt, túlzottan nem lelkesül, hiszen mégiscsak egy menő hollywoodi rendező ő, de nem is gyaláz. Dinamikus ellenpontként Del Toro hittel, tűzzel és átéléssel szinte átlényegül – alakításából érezni, hogy Dél- és Közép-Amerikában Che Guevara valóban élő személyiség a mai napig, szent és mítosz. Kettejük munkájából tulajdonképpen egy kissé hosszúra nyúló, de alapvetően objektívnek tetsző kép rajzolódik ki, amit a jobb oldal szélén ácsorgó hőbörgők nyilván gyalázatosnak gondolnak, ám ez legyen az ő bajuk, félnivalójuk nekik van. Az tény, hogy a szélsőjobb által emlegetett népnyúzó tömeggyilkos se ebben az első, se a következő, bolíviai forradalom-exportot és Che halálát feldolgozó részben nem tűnik fel. Lehet, hogy azért, mert ilyen nem is létezik, talán csak az ő kényszerképzeteikben. Annyi azonban biztos, hogy aki halála után több mint negyven évvel is képes ekkora érzelmek kiváltani személyét illetően, illetve ellenében, az jelentéktelen figura nem lehet.

A második rész, kis időkihagyással, 1965-től Che haláláig, 1967. október 9-ig terjedő időszakkal foglalkozik, és a Gerilla alcímet viseli. Az első részhez képest lényegesen homogénebb, mégis összetettebb ez az etap, a legnagyobb részben úgy tűnik, mintha nem is Soderbergh, hanem Mallick rendezte volna, sokszor mintha annak a vékony, piros vonalnak párhuzamosát látnánk, hálistennek azonban, Mallick okoskodó, lila álbölcselkedése nélkül. A cselekmény egyszerű, mint a százas szög: Che elhagyja Kubát, és némi földrajzi jellegű vargabetűk megrajzolása után, melyekkel ez alkalommal nem terhelik az alkotók a nézőt, Bolíviában köt ki, hogy ott is megszervezze a forradalmat és elűzze a népnyomorító katonai rezsimet. Che a bolíviai dzsungelben, igen nehéz körülmények között vívja harcát a szociálisnak álcázott ideológiai forradalom iránt érdektelen hely parasztok közönye, a külföldi forradalmárok irányítását rosszul tűrő helyi gerillák, illetve azok egyre jobban megcsappanó harci kedve, az árulások, a rezsim növekvő ellenállása és saját betegsége, a tüdőbaj ellen. Ez a második rész ezt az összetett folyamatot, magát az illegalitásban folytatott gerillaharcmodort ábrázolja igen plasztikusan, átélhetően, komoly és szomorú tanulságokkal. Che továbbra is türelmes, bár határozott parancsnok, aki ugyanazt várja el katonáitól is: a parasztoknak mindig fizetnek az élelemért, az ellenséggel szemben viszont nincs kegyelem. A tömeggyilkos Che-nek továbbra sincs se híre, se hamva. Ebben az olvasatban Che talán leginkább saját romantikus forradalmának, hitének és elveinek áldozata.

Soderbergh-nek két zseniális rendezői döntése volt e filmben, az egyik, hogy végig spanyol anyanyelvű színészek játszanak spanyol nyelven. Ez kézenfekvőnek tűnik így utólag, de ismerve a hollywoodi trendeket, valójában bátor vállalás, hiszen így már nyelvi alapokon is hozza a valóság elvárható illúzióját. A másik jó döntés az volt, hogy gyakorlatilag a két részes filmben szinte sohasem mutatta szemtől szembe Guevarát, mindig néhány lépés távolból, oldalról vagy félig hátulról. Ez a nézőpont egy kívülálló személyes perspektívája, nem pedig egy személyiség mélyanalízise. Egy szubjektív portré. Talán ezt támasztja alá a legutolsó kép is, melyen Che Guevara, egy hajó korlátjára támaszkodva, talán a filmben először néz szembe a nézővel. Tekintetében, illetve Del Toro tekintetében ott a kérdés, melyre oly sok válasz adható. Mindenki megadhatja a számára legelfogadhatóbbat.

Asanisimasa: 8/10 (A két rész együtt.)

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

31 hozzászólás a(z) Che: Az Argentin és a Gerilla (Che: Part One & Two, 2008) bejegyzéshez

  1. GNorton szerint:

    Most is megjött a kedvem ehhez a filmhez, már korábban is meg akartam nézni, de valamiért mindig kimaradt. Féltem attól, hogy valami nagyon el lesz benne rontva (nem a színészi játék, Del Toro mindig hozza a magas szintet), és akkor bukik az egész. De örömmel látom, hogy mégsem.

    Che-ről szerintem csak kétféle filmet lehet csinálni. Az egyik a romantikus forradalmár, másik a tömeggyilkos – nem nagyon lehet más olvasatban nézni.

  2. efes szerint:

    @GNorton: Egy tömeggyilkososat nagyon megnéznék, de azt hiszem, hogy nevetségesebb lenne, mint a Holdról támadó náci zombik…:)

  3. GNorton szerint:

    @efes: Vigyázz, hasonló film már készülőben van. Mármint a Holdról támadó nácik.:) Iron Sky a címe, már egy jó ideje készülget.

    Talán ebbe a Che-filmbe is belefért volna, valószínű hogy szándékoltan hagyták ki.

  4. Dr. No szerint:

    @GNorton: Szerintem az csak médiahekk. Vagy olyan, mint a Werewolf women of the SS.

  5. GNorton szerint:

    Remélem nem, mert elég beteg az ötlet, hogy megnézzem. Bár az furcsa, hogy mennyi ideje készülget, meg az a “send us your money” felirat.

  6. “…alapvetően objektívnek tetsző kép rajzolódik ki, amit a jobb oldal szélén ácsorgó hőbörgők nyilván gyalázatosnak gondolnak, ám ez legyen az ő bajuk, félnivalójuk nekik van.”

    Nem tudom, engem szociálliberálisként irritál ez a fasz, aki katolikus papok, valamint több ezer másképp gondolkodó, meleg és AIDS-es táborokba zárásáért volt felelős. Félnivalóm nekem is van, amíg a vulgárbalos kis köcsögök őt hordják a kitűzőiken meg a pólóikon, miközben Olof Palménak a nevét se hallották még.

  7. efes szerint:

    @Bokortalan Lajtalan: Hát, a forradalom nem kisasszonysport, radikális megoldás, radikális eszközökkel. Nincs olyan forradalmár, akinek ne lennének utólag felróható tettei. Az, hogy téged irritál Che Guevara, az éppen annyi, mint hogy más a pólóján hordja.

    Olof Palme pedig nem volt forradalmár, ő csak emberként viselkedett egy embertelen helyzetben.

  8. wim szerint:

    @efes: Te jó ég, úgy beszélsz,mint Robespierre…:)

  9. efes szerint:

    @wim: Igen, talán kicsit patetikusra sikeredett…:) De amúgy nem? Ha valaki forradalmár, azt az eszméi vezetik, és nem szöszmötöl semmiféle demokratikus bizbasszal.

    Egy latin macho zsigerileg homofób, Che is az volt, ahogy minden hetero latin macho az. AIDS mondjuk nem volt akkor még. A katolikus papokat én is bezártam volna, ha történetesen kommunista forradalmár lettem volna, mint ahogy nem vagyok az, amúgy. Ez csak így megy. Illetve nem megy.

  10. efes szerint:

    @wim: Mellesleg, Saint_Just, Robespierre, vagy Danton se végezte szebb halállal, mint Che. Ezért mondom, a forradalom egy ilyen játék. 🙂

  11. efes szerint:

    Sőt, ha már. Nincs a magyar történelemben egyetlen olyan, ma általánosan hősként tisztelt, és egyházi és nem egyházi tanrendben tanagyagként tanított figura, akinek a múltjában ne lenne egy kis tömegmészárlás, és ehhez hasonló, Árpád vezértől napjainkig. St. Galleni kaland, mi? Ugyan már. Kettős mérce. Che azt csinálta, mint minden valamirevaló forradalmár: hitt magában és eszméiben, céljai pedig megfellebbezhetetlenek, hiszen a szabadság, egyenlőség, testvériség. azonban az ellenséget le kell győzni valahogy. Ha jóságos nagypapaként simogatjuk fejük búbját, akkor bizony az első adandó alkalommal tökön fognak rúgni. Egy forradalomban az ellenséget börtönbe kell zárni, és ha egyszer normalizálódik a helyzet, lehet azon nyavalyogni, hogy na akkor most mi legyen ezekkel a papokkal vagy akárkikkel. Vö. “Tetszettek volna talán forradalmat csinálni!” (mondta Boross Péter, amikor egyesek azon rinyáltak, hogy mit keres még mindig annyi komcsi a hatalomban.)

  12. Dr. No szerint:

    @efes: Nem Antall József mondta volt?! Előveszem a nádpálczámat!

  13. efes szerint:

    @Dr. No: Az is lehet… Nem mindegy, amúgy?

  14. Dr. No szerint:

    @efes: Az ilyen aljas liberálbolsevista ármánykodások indokolják a blogoszféra szorosabb felügyeletét!

  15. efes szerint:

    @Dr. No: Így van, korlátot nekik! Sőt, korlátra a sok nyikhajjal! 🙂

  16. @efes: mennyivel szimpatikusabb emberként viselkedni egy embertelen helyzetben, mint homofób, közgazdasági analfabéta macsóként forradalmárkodni? És vajon a szórakoztatóiparnak melyiket lenne célszerűbb népszerúsíteni? Meg hitelesnek mondható-e egy Che-film, ami kihagyja az ilyen kínos, “macsós” részleteket?

  17. @efes: Őszintén szólva én leszarom a “ma általánosan hősként tisztelt, és egyházi és nem egyházi tanrendben tanagyagként tanított figurákat”, Árpádtól Matias Rexig, a történelem misztifikálását pedig iszonyú károsnak tartom. Totalitárius faszok voltak ezek mind, és emberileg ugyan felmentheti őket, hogy a modern demokráciát akkor még nem találták fel, de mint hősök és példaképek – elfogadhatatlanok.

  18. efes szerint:

    @Bokortalan Lajtalan: Kemény vagy ecsém, mint a vídia. Sehol sincs e filmben a történelem misztifikálva, épp arról van szó, hogy ez egy szubjektív Che-portré. Erre utaltam a féloldali és hátsó nézőpontok kapcsán. Így semmilyen egzakt személyiségképet nem lehet a filmen számon kérni, őszintén szólva, nem is hiszem, hogy egyáltalán lehetséges ilyet filmen ábrázolni, tekintve, mindenkinek megvannak a maga nézőpontjai, amely alapján nézi tárgyát és ami szinte bizonyosan különbözik az adott néző szempontjától.

    Az, hogy Che-t különbözőképpen ítélik meg az emberek, az számomra indifferens. Te leszarod, amiért leszarod, én leszarom, amiért leszarod, de leszarom azt is, amiért a jobbos lefasiszta népirtózza, és leszarom, amiért Maradona a mejjére varratja. Ez a leszarósdi ennyire egyszerű.

    Az, hogy film készül Che-ről az égadta világon semmit nem bizonyít, csak azt, hogy Che áru. Van rá kereslet. Ezt is jeleztem. Attól pedig Che Guevara mítosz marad tisztelőinek, hogy te és én leszarjuk. A mítoszok már csak ilyenek.

  19. @efes: Nem egzakt személyiségképet kérek számon, csak az zavar, hogy a film egyszerűen _nem mutat be_ olyan eseményeket, amelyek Guevara mítikus státuszát megdönthetik. Mert jó, akkor legyen szubjektív, kaszabolja acélkardjával a meleg hordákat szikár tekintettel, miközben asszonyát másik kezével szorosan tartja, dagadó izmokkal, svéd black-metal aláfestéssel tűzzön vörös lobogót a porig égetett templomok romjaira, csak egyszerűen _legyenek benne_ az élete igazán meredek mozzanatai a filmben.

    Mellesleg az első és a harmadik bekezdésed nem mond ellent egymásnak?
    “Sehol sincs e filmben a történelem misztifikálva, épp arról van szó, hogy ez egy szubjektív Che-portré.”
    vö.
    “Az, hogy film készül Che-ről az égadta világon semmit nem bizonyít, csak azt, hogy Che áru. Van rá kereslet. (…) A mítoszok már csak ilyenek.”

  20. “A katolikus papokat én is bezártam volna, ha történetesen kommunista forradalmár lettem volna, mint ahogy nem vagyok az, amúgy.”

    Ennyi erővel lehetne azt mondani, hogy én is ki akartam volna irtani a zsidókat és a buzikat, ha félheréjű, aszexuális szociopata kraut lettem volna. Pont ilyen ez a film: mintha bemutatnák Hitler festői próbálkozásait, börtönéveit, hatalomra kerülését, a német gazdaság felélénkítését ellentmondásos tettek során, aztán 1937 táján hirtelen DAS ENDE és stáblista. Ez nem szubjektív, ez manipulatív.

  21. efes szerint:

    @Bokortalan Lajtalan: Szvsz nincs. Che önmagában mítosz, ma, akik pólón hordják, azt sem tudják mi az hogy kommunizmus. Elején mondom, mítosz, áru, akármi.

    A másikhoz: ha én lila hajú, vigyorgó idiótának akarom ábrázolni Pistikét, akkor baromira nem érdekel, hogy az tornasorban az élen álló, göndör fekete kigyúrt állat. Ez a művészi szabadság, egyéni látásmód, whatever. Az, amitől érdekes valami.

    A hitleres tökéletes tévedés. Lehetne, de nem lehet. Hitler rossz volt, miközben a valóban is egy szánalmas, neorutikus pöcs volt, míg Che jó, aki néha esetleg, talán, bár erről nincsenek ráadásul egyértelmű bizonyítékok sem, szal néha túllőtt a célon. Te és amúgy az összes jobbos konteo-retikus nyököghet itt bármit, ezen nem tudtok változtatni. Che-nek jó a pedigréje, többek között e filmnek köszönhetően is, míg Hitlernek sosem lesz. Che Guevarának jó volt a pedigréje mindig is, már a hippik is bírták a búráját. Lett volna Dolfi komcsi, vagy akár indiai germán vegaguru, egyből más lenne a fekvése. De nem lett, ő izmozni akart, meg zsidókat irtani, így az övé a szararc szerepe, örökre. Elkúrta.

  22. “Che-nek jó a pedigréje, többek között e filmnek köszönhetően is… ”

    Szal akkor mégiscsak misztifikálja a történelmet, nem?

    “Te és amúgy az összes jobbos konteo-retikus nyököghet itt bármit…”

    Nem vagyok jobbos, épp az zavar, hogy a baloldal Maslow-piramisának alján ez a basszunk-szét-meg-fessünk-vörösre-mindent mentalitás dívik a szolidaritás meg hasonlók helyett. Ami pedig fenn van az angol Wikipedián, az alapból nem lehet konteó: en.wikipedia.org/wiki/LGBT_rights_in_Cuba#Post_revolution_Cuba

    “…már a hippik is bírták a búráját.”

    Ja, ahogy a történelemből kettes tizenhat éves műpunk picsák is. Mellesleg a franc tudja, mennyi jutott el Guevara ténykedéseiből a hatvanas évekbeli hippik fülébe, a történelem majmai lassan rágnak.

  23. efes szerint:

    @Bokortalan Lajtalan: “a történelem majmai lassan rágnak.” – rágódjál akkor rajta még egy picit, hátha rájössz. Vagy nem. – Baromira nem érdekel, hogy milyen személyes averziód van ezzel a pacákkal. A filmhez érdemben hozzátenni nem tudtál, csak saját Che Guevara paráidat sorjázod, melyek igazából csakis rád tartoznak. Úgysem fogod tudni ehzakt tények alapján, ebben a kommentszférában megcáfolni, vagy igazolni Che Guevara nagyságát/ergyaságát, úgyhogy legyen vége most és itt ennek a szavaknak pusztába kiáltozásának végre. (Nem vagyok internetközelben)

  24. “A filmhez érdemben hozzátenni nem tudtál…”

    Formalista vagy és figyelmen kívül hagyod az ideológiai vonzatokat. Ezért a következő forradalomnál akár falhoz is állíthatnak, vigyázz! 😉

    Na jó, részemről is off.

  25. efes szerint:

    @Bokortalan Lajtalan: Na ja, aki az egyik oldalon bűnös, az a másikon mindig hős… :)))

  26. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  27. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

  28. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek | asanisimasa

  29. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

  30. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa

  31. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.