Már forog a második évad, ezért épp’ itt volt az ideje, hogy megnézzük a Társas játék bemutatkozó első évadát. Tökéletes nyár esti programnak ígérkezett a vállalás, két este sikerült is ledarálni az összes 13 részt (darabonként szűk félóra), ami nettó azt jelenti, hogy minimum nézhető és nem megterhelő sorozattal van dolgunk.

Nem is az, sőt, annál helyenként még picit több is. A gyártó az HBO, amely cég, úgy tűnik, Magyarországon is vállára vette a minőségi sorozatok gyártásának felelősségteljes ódiumát, az igazán remek Terápia után, ezzel a jóval könnyedebb hangvételű társkeresős szériával sem adta sokkal alább a színvonalat. Az alapanyag itt is izraeli eredetű, a Matay Nitnashek (kb.: Amikor csókolózunk) című 2007-es sorozat remake-je, azonban a Divinyi Réka által vezetett forgatókönyvírói stáb által az utolsó kötőszóig átírva magyar nyelvre, jellegzetesen magyar, budapesti szituációkra, karakterekre. A sorozat magyar kreátorai Fonyó Gergely és Herendi Gábor voltak, így talán nem meglepő az erős reklámügynökségi, illetve maszek egészségügyi szituációban forgolódó cselekmény, illetve látványvilág. A minőség azonban itt is szemet szúr, minden szempontból, mind a színészeket, mind a dramaturgia színvonalát, mind a vizualitást tekintve klasszisokkal vagyunk a nálunk “A” sorozatot jelentő Barátok közt, illetve Jóban-Rosszban felett.

A cselekményt nem ragozom, alapvetően egy könnyed szerelmi társasjáték tanúi vagyunk, melyben örvényszerűen bonyolódnak egymásba és szakadnak széjjel a legkülönfélébb karakterű szereplők. Ebben eddig nem is lenne igazán különleges, a magyar televíziózásban azonban eleddig nem igazán volt megszokott a fiatal lány gazdag idős(ebb) férfi tényleg érdekmentes és tényleg őszinte kapcsolatának természetes ábrázolása, az esztétikusan megmutatott és elmesélt, ám kendőzetlen és pikáns leszbikus szálról nem is szólva. A 13 részes első évadban voltak azért kisebb üresjáratok, de aztán mindig jött egy újabb fordulat, melyek többször komoly, véres, egyáltalán nem a habos-babos romantikus komédiák rózsaszín világába való drámai eseményektől (vetélés, sőt, halál) erednek, ami felpörgette a cselekményt – így összességében tényleg szórakoztató, üdítő élmény volt megtekintése. Mondhatjuk persze, hogy némely fordulat erőltetett, meg hogy nem reális, de erre azt mondom, hogy hol van az leírva, hogy egy alapvetően szórakoztató célú, romantikus tévésorozatnak dokumentarista hűségű hitellel kell ábrázolni a mai magyar valóságot? Ezzel együtt a történet karakterei többségükben mégis igen hitelesek.

Ez elsősorban a színészeknek köszönhető itt is, akikre én nem tudok egyetlen rossz szót sem mondani: tetszett mind. Talán Simon Kornél reklámguruból bicikliszerelővé avanzsált “hősszerelmese” a legszürkébb, de (egyik) partnere, Martinovics Dorina (első képen) gond nélkül átsegíti párosukat a nehezebb napokon, melyeket szintén gond nélkül okoz az igen-igen gyűlölhető Réti Adrienn (Timi). Pokorny Lia nagy bohóc (fentről a harmadik képen, Balsai Mónikával), de Gazsó György örökké elfogódott, kissé sértődős, kissé gátlásos, máskor idegesítően tudálékos és körmönfont mackója pompásan ellensúlyozza őt, Kovács Patrícia viccesen ordenáré, közönséges hugica-figurájával a háttérben (olykor előtérben). Thuróczy Szabolcs (fentről a második képen) nagymenő reklámvállalkozója, pökhendi, szexista arroganciájával, illetve az alatta elrejtett kisfiús érzelmességével szintén telitalálat, de nekem legjobban Balsai Mónika (Judit) és Tornyi Ildikó (Dorka) párosa tetszett, természetesen, színészi értelemben. Is. 🙂 A szintén karakteres mellékfigurákat lazán, görcsmentesen hozták a nevesebb színészek, Básti Juli, mint idősödő, magányos és elfeledett színésznő, Gálffi László, mint elegáns, világhírű karmester, Rudolf Péter, mint simlis, örökké pénzéhes, slemil boltos, Hollósi Frici élete egyik utolsó szerepében (lenti kép), egyaránt perfekt és magától értetődő karakterek.

A hírek szerint a második évad már az eredeti cselekménytől elrugaszkodva, tisztán saját forrásból keletkezik, illetve íródik, remélhetőleg a színvonal ettől még marad az, amit itt láttunk (vagy lehet még jobb is…). Egyelőre azonban nincs gond. Asanisimasa: 7/10