Orson Scott Card 1985-ös Ender’s Game, vagyis Végjáték című könyvét az egyik legnépszerűbb scifi-regényként emlegeti a wikipédia – nem vitatkozom vele, lehet, hogy így van. Nem olvastam. Annyi azonban biztos, hogy szerzője begyűjtött vele két nívós szakmai díjat is, a Hugo-t és a 
Nebulá-t, tehát elfogadom, hogy a regény (és annak második, hasonló díjazásban részesült része) tényleg nívós alkotás. Az a film, amit -hosszas huzavona után- belőle csináltak, viszont nagyon nem az. A Végjáték nem jó film.
Kezdjük ott, hogy az eredeti címben (regényben és annak filmváltozatában egyaránt) szereplő Ender a főszereplő srác neve, s az a játék, amit a cselekményben folytat, az nem végjáték, hanem csupán egy csata, (a továbbiakban spoilerek) aminek a regény végén ugyan vége van, de a háború még tovább folytatódik (hogy legyen több rész, több bevétel, stb., stb.). Ez azonban tényleg részletkérdés e számtalan sebből vérző filmben…
Lehetséges, hogy a történet írója regényében jobban, bővebben kifejti Ender küldetésének etikai és erkölcsi vonulatát, mert az tényleg igen érdekes, és igen komoly kérdéseket vet fel. A filmben azonban ez meglehetősen leegyszerűsített módon és ostobán elvarrva jelenik meg. Az alapszituáció a következő: jönnek az űrből ezek a hangyok, ilyen hangyakolóniaszerűen szerveződő idegenek, akiknek kell a mi Földünk. Elpusztítanak sok embert, lerombolnak sok értékes, ember alkotta civilizációs produktumot, de hősies honvédő háborúban az egyesített földi 
haderők legyőzik őket és kirugdalják kitinpáncélos valagukat a mi drága, satöbbi. Tehát győztünk. A főnökök azonban továbbmennek, és megkeresik ezeket a szerencsétlen, porba gyalázott hangyokat és saját, túlnépesedett bolygójukon is rendet akarnak tenni, a hangyok írmagjának is kiirtásával. MICSODA? Csak nekem jut eszembe erről az amerikaiak iraki rendcsinálásának gyenge lábakon álló, az antiterrorista harc szükségességét sulykoló ideológiája? Csak nekem jut eszembe erről Hitler Endlösungjának indokolhatatlan, rettenetes genocídiuma? Nincs, nem létezik olyan emberhez méltó, humanista értékrendű gondolat, amely indokolna bármilyen győző számára a legyőzöttek, valamint azok teljes hátországának elpusztítását, ráadásul cinikus módon (tehát nem a bosszú indulatából, ami szintén nem lenne igazolás, de legalább talán érthető lenne) megelőző jelleggel! Márpedig a filmben a földiek éppen ezt teszik. Az a nyúlfarknyi, nyíltan cliffhangeres utolsó jelenet pedig a maga szájbarágós didaktikájával csak tovább ront a dolgon. Ender kétségbeesett (és műkönnyben ázó) bűnbánata semmit nem old fel, nem tesz semmissé, csupán a folytatásnak ágyaz meg. Lehet, hogy Card e kérdésnek morális, etikai és filozófiai vonzatait könyvében jobban kibontotta, de a filmben ennyi jelenik meg és ez megbocsáthatatlan.
A többi filmbeli nonszensz ehhez a morális csődhöz képest szinte jelentéktelen. Hogy pont tizenéves gamerek vívják meg a nagy űrbéli csatát, ráadásul úgy, hogy valójában azt hiszik, hogy játszanak, miközben a szőrös tökű, valódi csatákban valódi harci rutint szerző, győztes igazi katonák karba font kézzel nézik őket, azt felfoghatjuk meseszerű elemnek egy romantikus tinifilmben, és ne foglalkozzunk most azzal, hogy világunk és kultúránk jövőjét egy high-tech számítógépes, lövöldözős játék egyetlen pályáján döntjük el. Hogy a high tech jövőben egy idegen bolygón felépített high tech földi támaszponttól mindössze néhány lépésre található az ellenséges faj utolsó élő egyede, akiben azért ott van annak túlélésének záloga, na az már kifejezetten B-kategóriás hülyeség, de ez, mármint, hogy B-kategóriás klisé, elmondható az egész filmre is, en bloc. Harrison Ford meg mit csinál? Látja magát, visszanézi magát egyáltalán? Ben Kinglsey legalább hozza a figurát, s arról nem tehet, hogy e filmben nincs arra tér, hogy kezdjen is valamit vele… Gavin Hood filmje ügyetlen, elbarmolt, dilettáns nunka, mely gondolatilag kifejezetten káros útra tévedt. Kár érte minden fillér. Süt róla, hogy csak azért készítették el, hátha betalál a ma divatos Alkonyat, és Éhezők viadala-jellegű trendbe… ahogy nézem, még ez sem jött be nekik. Asanisimasa: 1/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
jesszus, akkor nálam -2 lenne? 🙂 Na majd meglesem azért az 1 pontért én is, ha nagyon nincs más.
nagyon rossz volt. látvány talán, de az meg nem jött le a 700 megás dvdripről 🙂
4,2GB mkv-s kicsit jobb volt látványügyileg. Amúgy én, mint nagy sci-fi fan, valahogy sohasem hallottam erről a könyv-trilógiáról, pedig pedagógusok is dicsérik. A filmről nem érdemes sokat szólni, tessék megvenni vagy megszerezni, ki hogyan akarja és tudja – a könyvet. A teória amúgy jó volt, kár, hogy ezt a Voices of a distant star (http://www.imdb.com/title/tt0370754/) 20 perces short animében az egész erről szól, de mint megtudtam, a könyv előbb volt (1985), mint az anime (amúgy az animét nagyon-nagyon javaslom megtekintésre, mert csodaszép, pláne hogy egy pasi rajzolta és a felesége zongorázik alatta). Szóval könyv valószínűleg csillagfényévekkel jobb. Film a történet miatt 2 pont, arra jó, hogy az ember elolvassa – könyvben.
Igen. ezt elérte a film, én is el fogom olvasni a könyveket.
“pont tizenéves gamerek vívják meg a nagy űrbéli csatát, ráadásul úgy, hogy valójában azt hiszik, hogy játszanak, miközben a szőrös tökű, valódi csatákban valódi harci rutint szerző, győztes igazi katonák karba font kézzel nézik őket, azt felfoghatjuk meseszerű elemnek egy romantikus tinifilmben”
Most már kezdem kapisgálni, miért nem szereted a Csillagközi inváziót. Valószínűleg bizonyos rétegét nem érted, amit pedig Puzsér Róbert (Puzsér, a szaktekintély – ha ha) egészen jól és főleg szórakoztatóan kibontott A hét mesterlövésze egyik adásában.
Nem tinikről van itt szó, hanem kiskamaszokról, akiket gyerekkoruktól fogva válogattak, aztán pedig treníroztak.
A filmben nem mondják mondják ki – nem ezt mondják ki -, de nyilvánvaló, hogy az egész, éveken át tartó kiválasztási és nevelési hercehurca célja, hogy sikerüljön olyan kizárólag célratörő, teljesítményorientált egyedeket kinevelni, akik etikai megfontolásoktól mentesek, és ezért képesek a genocídiumot olyan módon végrehajtani, hogy azt a megfelelő időpontban és helyzetből leadott lövés technikai problémájává redukálják. A szőrös tökű katonák már kialakult egyéniségek, kiszámíthatatlan, hogy adott helyzetben egy ilyen parancsra hogyan reagálnak. (Ezért bízták meg a nácik annak idején a bíróságilag elítélt pedofil, perverz és beteg Oskar Dirlewangert partizánvadász és megtorló dandárjának megalakításával: pontosan azt szállította, amit elvártak tőle.)
Moziban a látvány kissé – kissé? – steril volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ha az űrcsata látványa túl részletes és életszagú, akkor a srácok nem biztos, hogy elhiszik, hogy csak szimulációt látnak.
Ezek a film értékelésén persze nem kell, hogy változtassanak, csak érdemes figyelembe venni.
Igen, de ez az idomítottság pont az a kérdéskör, amit én valamiféle erkölcs, vagy mi kapcsán kritizálok a filmben. (Kézenfekvő asszociáció erre a mai afrikai gyermekkatonák.) Baromira kíváncsi vagyok a könyvre, mert ott nyilván (bár csak remélni merem), hogy azért valami komplexebb megoldása/tálalása van ennek az izének… A másik eshetőség, hogy véglegesen középkorúvá váltam és áthidalhatatlan generációs árok húzódik már a nálam 30 évvel fiatalabb túlpart és köztem. (Bár gyerekeket akkor sem küldünk háborúba, még meséből, játszásiból sem.)
Szerintem ez a film az a kategória kívánt lenni (most nagyon-nagyon jóindulatú vagyok), ami arra számít, hogy nem az alkotók, hanem majd a néző vonja le magának a végső következtetéseket a célokat, megengedhető eszközöket stb., azaz az etikát illetően. Elbaltázták. Bocs, hogy megint a Starship Trooperssel jövök, de az a film ugyanezt a programot következetesen végigvitte: a náci ízű sikerpropaganda az utolsó jelenetben is kincstári optimizmussal dübörög, a főszereplők kétely nélküli együgyűséggel, önelégülten néznek a várható győztes csaták elé, a bogarak pedig undorító bogarak maradnak. Ott csak a néző reflektálhat a látottakra. Itt meg Ender, aki meglépte a logikus – de nem etikus – lépést a számára megnyílt pillanatban, és elvégezte a fajirtást, siránkozhat egy sort és megkapja a maga kis felmentését. Szerintem inkább ez a baj az egésszel, nem pedig az idomítás bemutatása. Arról, hogy a hangyok kiirtása helyes vagy helytelen-e, mint célkitűzés, a nézőnek kellene gondolkodnia.
A könyv sokkal-sokkal jobb. Érthetőek a motivációk és mindennek meg van a maga helye. Ehhez képest a film egy rakás tehéntrágya. De őszintén már amikor felmerült a megfilmesítés ötlete, a rajongótábor egyként hördült fel. Vicc nélkül, ez is tipikusan olyan könyv, amit nem lehet igazán megfilmesíteni. A lényeg vész el. Ahogy el is veszett.
Tényleg olvasd el a könyvet.
Az a vicc, hogy a könyv szinte minden fontosabb mozzanata benne van a filmben, épp csak a lényeg veszett el. Hogy milyen aljas, mégis kifinomult módszerekkel csinál egy embertelen gépezet gyerekekből tökéletes gyilkológépeket. A könyv végén Ender ébredése épp ezért annyira drámai: ő ott már nem is ember, csak egy fegyver a hatalom kezében. A filmben meg tényleg olyan, mintha Hitler életében először találkozna egy zsidóval és rájönne, hogy “hú, bazmeg, ez is ember”. 🙂
Kár érte, mert lehetett volna ebből az alapanyag ismeretében akár egy Acéllövedék a világűrben is, de csak egy szánalmas bohózat lett belőle.
😀 Jaja. A gyerekkatonák léte pedig ráadásul igencsak aktuális probléma, és most még csak nem is a fideszes-jobbikos katona(levente) táborokra gondolok, hanem az afrikai gyerekhadseregekre és az USA, Mexikó vagy Brazília egyes nagyvárosaiban garázdálkodó utcai gangekre…
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa