Apa és fia (Отец и сын, Father and Son, 2003)

Az Anya és fia megrendítő csenddrámáját szinte törvényszerűen kellett követnie egy Apa és fia kapcsolatot megpendítő filmkölteménynek, legalábbis, Alekszandr Szokurov esztétikai és gondolati teljességre apa és fiatörekvő életműve ezt predesztinálja. Legelső, ami szembetűnik, hogy Szokurov ennél a filmnél, de az elsőnél is, mennyire kerüli az első, a priori véleményalkotásnál is kézenfekvőnek tűnő keresztényi párhuzamokat. Ha vannak is ilyenek, akkor csak nagyon mélyen rejtve, kódolva találhatunk ilyesmire, egyben erősen kockáztatva a belemagyarázás vádját.

Az Apa és fia lényegesen könnyedebb, szinte melankolikus hangulatú film. Nyoma sincs annak a végletekig letisztult, leegyszerűsödött, elégikus szemléletnek, majdhogynem letargiának. Formailag igen hasonló a két mű. Szinte ugyanolyan hosszú mindkét film, ugyanazok a barnás-szürkés-kékes, elmosódott pasztellszínek, itt azonban a két címszereplő mellett több figura is van, és majdhogynem beszélhetünk cselekményről is. A szemlélet is hasonlóan érzelmes és érzéki, azonban a sorszerűség végzetének terhe nélkül itt sokszor már öncélú negédességnek tűnik. Apának és fiának kapcsolata sokrétű, a szeretet, gyűlölet, a rivalizálás és a versengés különös elegye, melynek ábrázolása sokszor (viccen kívül) annyira intim, hogy szinte homoerotikus felhangokat érzünk “kicsengeni”. Ez nyilvánvalóan nem volt célja Szokurovnak, de amikor két izmos, meztelen férfitest (az apa 40 körüli, a fiú 20) egy túl könnyed, túl játékos, túl simogatós birkózásban hosszan összefonódik, majd utána olyan sokáig nézik egymást közelről, hogy tényleg azt hihetjük, hogy mindjárt jön a csók. Nem jön, mert ez a film nem erről szól, nem szabad erről szólnia, azonban a költőinek, mélynek vagy művészinek szánt képek kétértelműsége zavarba ejtő. A fiú mellékesen odavetett félszeg viszonya a szemmel láthatóan szerelmes kis szöszke lánnyal ráadásul tovább erősíti ezt az igen kényelmetlen érzést… Mondhatják, hogy rossz az, aki rosszra gondol, de akkor meg azt mondom, hogy egy apa fiú-kapcsolat mély szeretetének ilyetén való ábrázolása bizony csak egy elég nyálas, szépelgő giccset eredményezett. Semmi férfiasság, és semmilyen mélység nincs a filmben, csak érzéki szenvelgés.

Határozott “zavar van az erőtérben”, nyoma sincs annak a szinte éteri tisztaságnak, amit az Anya és fia esetében érezhettünk, egy aránytalan, bizonytalan világot, bizonytalan érzéseket mutató, puha film ez. Asanisimasa: 3/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.