Csúnya, gonosz bácsik (מי מפחד מהזאב הרע, Big Bad Wolves, 2013)

Pont elég annyi reklám ennek az izraeli filmnek, mint amennyit Tarantino elszórt, már ennek alapján meg fogja nézni a célközönség, vagy azért, hogy ellentmondjon a “paprikajancsinak“, vagy azért, mert megbízik a maestro értékítéletében. A Csúnya, gonosz bácsik természetesen csúnya, gonosz bácsik 1messze nem az év legjobb filmje, de hogy a thriller és egy csomó véres alműfaj határán mozgó, igen szabálytalan és igen furcsa alkotás figyelemreméltó, abban egy szemernyi kétség sincs.

Mondjuk, úgy van vége, mint a botnak, azonban az a bot üt emberesen, és ahogy megsuhan, abban azért komoly lendület is van. Bár kissé szétesően indul Aharon Keshales és Navot Papushado dolgozata, de azért ahogyan belerázódunk a filmbe, megszokjuk a szereplőket, lassan összeállnak a történet mozaikjai is és felétől, harmadától nincs gond – mármint nekünk, nézőknek. Röviden arról van szó, hogy a rendőrök brutálisan megcsonkított, megerőszakolt és meggyilkolt kislányok hulláinak ügyében nyomoznak, a gyanúsított az iskola egyik ártatlan arcú tanára, bizonyíték azonban nincs és a tanár sem viselkedik bűnösként. Az egyik nyomozó azonban meg van győződve arról, hogy a tanár a tettes és saját kezébe kívánja venni az igazságszolgáltatást, azonban az egyik áldozat apja -hasonló szándékkal- megzavarja ebben. Egy eldugott ház pincéjében kezd neki a “bizonyítási eljárásnak” és a bosszúnak, azonban az igazság egészen a film végéig homályban marad.

Az izraeli alkotópáros mozija azonban túlmegy azon, hogy történetük tétje kimerüljön a “ki a gyilkos?” közhelyében. Az igazi izgalmakat az a felmerülő, igen komoly etikai polémia adja, mely a bizonyosság, a bizonytalanság, a vád bizonyossága és a bűn, a bűnös személyének bizonytalansága körül gomolyog. Előttünk, nézők előtt ugyanis egyáltalán nem bizonyos, hogy valóban a tanár csúnya, gonosz bácsik 2követte el azokat a bestiális gyilkosságokat, melyről viszont a rendőr és az áldozat apja meg van győződve. Ahogy az apa egyre mélyebbre ássa magát a bosszú teátrálisan elővezetett előadásába, a néző bizonytalansága tovább fokozódik. Az izgalom fő fokozója és a történet hajtóereje az a bizonytalanság, amely az ismeretek hiányából fakad: nincsenek meg az áldozatok fejei, melyek nélkül nem lehet eltemetni a holttesteket, valamint az események sodrában az is kiderül, hogy a rendőr lánya is az eltűntek között van. A fejek és az esetleg még élő áldozatok holléte felől pedig csakis a valódi gyilkosnak van tudomása…

Az izgalmas vallatási vérdráma feszültsége helyenként igen morbid humorú, sötét zökkenőkön pördül egyet, így a lakonikus végkifejlet is jóval emészthetőbb. Másrészt pedig a film gondolkodásra javasolt hozadékai jó illusztrációk, magyarázatok is lehetnek egy halálbüntetés, kínvallatás és efféle más témakörökben zajló vitához. Asanisimasa: 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Csúnya, gonosz bácsik (מי מפחד מהזאב הרע, Big Bad Wolves, 2013) bejegyzéshez

  1. Dr. No szerint:

    Ez a csúnya, gonosz bácsi (http://www.origo.hu/itthon/20140523-orban-a-halalbuntetes-megerne-egy-miset.html) persze nem néz ilyen filmeket, egyáltalán, jár-e moziba? Szerintem hosszú-hosszú évek óta nem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.