Kukoricasziget (Simindis kundzuli, სიმინდის კუნძული, Corn Island, 2014)

Ha ezt a filmet valamilyen időparadoxon okán láthatnák az olasz neorealisták, vagy láthatná Szőts István, vagy mondjuk Sindó Kaneto, a Kopár sziget rendezője, akkor sírva fakadnának a gyönyörűségtől. Majdnem én is sírva fakadtam a gyönyörűségtől, talán csak a sajtóvetítéseken szokásos blazírt fapofa magamra erőltetése miatt nem sikerült elalélnom a (valószínúleg) grúz George Ovashvili szépen díjazott Kukoricasziget című filmjén. A film ugyanis azt a nyelvet használja magabiztosan, amit én mindig, minden filmben keresek: egy egyszerű történetet, de akár elvont gondolatot is, szinte kizárólag képek segítségével meséljenek el nekem az adott film alkotói. Mindeközben a képeknek minden beavatkozástól, manipulációtól mentesen a valóságot, vagy legalább a valóság hiteles illúzióját kell közvetíteniük, hogy József Attila után szabadon, az igazat is lássam, meg a valódit is. kukoricasziget 1Azt persze, nem tudom, hogy egy ilyen köves, sáros, hordalékos talajon lehetséges-e kukoricát nevelni, mint azt a filmben láthatjuk; azt sem hiszem, hogy két ember, egy nagyapa és bakfiskorú unokája úgy éljen, dolgozzon, aludjon és egyen egymás mellett nagyjából egyetlen hektáron, hogy tavasztól őszig legfeljebb három mondatot szóljanak egymáshoz, és az is olyan legyen, amire kézenfekvő a válasz. Ezek nyilvánvalóan erős stilizációk, melyek a történet által kibontakoztatott erős, nagyívű allegória igazságát hivatottak körülrajzolni és aláhúzni, nem pedig a cselekmény eseményeinek hihetőségét reprezentálni. kukoricasziget 3Természetesen, ismerni kell a Kukoricasziget értelmezéséhez Abházia és Grúzia közti igen problematikus viszonyt. Röviden annyi a szitu, hogy az abházok Grúzia területén élnek, de nem grúzok, és ki is kiáltották maguknak saját államukat, amit viszont alig ismer el valaki – a grúzok legkevésbé, ezért az egy tüzes vidék. A filmbeli nagyapó abház, aki elfoglal magának egy olyan, a Kaukázusból eredő folyók áradása folytán lehordott üledékből kiemelkedett, ideiglenes szigetet, melyen gyorsan házat emel, kukoricát vet, majd arat, hogy legyen miből élni télen. Ez tulajdonképpen a film sztorija, nagyapó az unokával szigetet foglal, házat épít, ás, vet, kapál, arat, közben az abház milícia és a grúz hadsereg járőrei felváltva kerülgetik, stb. Valójában azonban a szigetfoglalás az abház nép függetlenségi vágyát szimbolizálja: a teremtő adott nekik egy földet, ami kiemelkedett a nagy víz közepéből, amit aztán elfoglaltak maguknak, hogy ott éljenek és ahol élelmet termeljenek. Az Úr azonban egyik kezével ad, de a másikkal mindig el is vesz… kukoricasziget 2Persze, vannak itt még más dolgok is, de nem fogom elmesélni a filmet, nem is fogom képről képre kielemezni, pedig megérné – de akkor mi marad a nézőnek? A lényeg különben is a személyes megismerésen, majd átélésen van. Nagy a córesz a mi világunkban is, sokan vágynak, vágyunk békére, megnyugvásra, amikor a magunk urai lehetünk és nem szól senki bele a dolgunkba, nem szorítanak olyan szabályrendszerekbe, amihez semmi közünk amúgy. Zavar a városi tülekedés, és legszívesebben elvonulnánk… mondjuk egy ilyen kis szigetre, kapálni. (Nincs áram, nincs tulajdonképpen semmi. Illetve, csak a Semmi van.) A legtöbben nyilván sikítva rohannánk vissza egy nap után a gyűlölt, idegbajos városi tülekedésbe, ahol “meleg van, nyugalom és fény”, de jó nézni az öreg abház mélyen barázdált, karakteresen gyönyörű arcát, az elhasznált szerszámokhoz hasonlatos kezeit, takarékos mozdulatait, nézni unokája félszeg, szégyenlős riadtságát, mely szöges ellentétben áll azzal a brutális természetességgel, ahogy puszta kézzel belezi ki az ősi módszerrel fogott halakat. Jó nézni Ragályi Elemér fantasztikus erejű, illúziót teremtő, mégis költői finomságú képeit – Ragályi tán még soha nem volt ilyen jó. Ilyen, semmiképpen. Ami viszont a legfontosabb, hogy ezek a képek képezik a rendező Ovashvili nyelvét, velük beszél, általuk fejezi ki gondolatait. És erre maradéktalanul képes is. Egy dolog zavart, amikor néha megszólaltak a szereplők. Nem az általuk beszélt furcsa, izgalmas hangzású nyelvek miatt, hanem azért, mert egyedül itt lehetett érezni, hogy olyan dolgot kell művelniük, amit a rendező kért tőlük. Így a film majdnem hibátlan. Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Kukoricasziget (Simindis kundzuli, სიმინდის კუნძული, Corn Island, 2014) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Kerülgetem már én is ezt a filmet (két hete letorrenteztem), amit írtál róla, csak megerősített abban, hogy megérdemli a figyelmet, muszáj lesz rá sort keríteni. 🙂
    Az ismertető alapján, látatlanban a Kopár sziget jutott róla eszembe, ezek szerint nem véletlenül.

  2. Papagorasz Takisz szerint:

    Emlékezetes filmballada, akárcsak a Kopár sziget. Itt az operatőri munka kiemelkedő, a Kopár szigetnél a koncepció tisztasága. Meglepett ez a népes kooprodukció: német-francia-cseh-kazahsztáni-magyar és a filmfelirat szerint még grúz, svájci és EU részvétel. Ennyire nehéz manapság a pénzt összetarhálni?

  3. Visszajelzés: Miért volt érdemes elmenni a moziba 2015-ben? | asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.