Ez a Truman nem a Harry S. nevű amerikai elnök, hanem egy kutya. Fajtáját tekintve nem tudom, milyen kutya, nagy, barna, lomha, de mégis erőteljes jószág. Szelídnek tűnik, bár az ilyen marcona kinézetű ebek legtöbbször békések, hiszen tudatában vannak halálos erejükkel. A film főszereplője azonban nem ez a kutya, hanem a gazdája (Ricardo Darín). Az argentin film emblematikus figurája -Darín- ezúttal egy magányos, madridi színészt alakít, akinek egyetlen társa ez a Truman névre hallgató eb. Hozzájuk érkezik váratlanul látogatóba Kanadából a férfi gyerekkori jóbarátja, Tomás (Javier Cámara).

Cesc Gay férfiasan érzelmes, megható története egyfajta bakancslista-film, hiszen hamar kiderül Tomás látogatásának oka. Julián, a színész ugyanis haldoklik, végstádiumú, gyógyíthatatlan rákos, akinek elege van a sokadik kemoterápiából, és szeretné mihamarabb végérvényesen lezárni élete utolsó jelenetét. Julián utolsó vágyai azonban nem utazások, korábban vállalni nem mert kalandok, csábító veszélyek. A férfi azt a még megmaradt néhány kapcsolatát szeretné elvarrni, ami még függőben maradt, valamint társának, Trumannak szeretne megbízható új gazdát találni.

Julián pikírt, kissé smirgliszerű figura, aki nyilvánvalóan saját gyengeségeit, halálos betegségét rejti a sprődnek ható álca alá. Mégis munkál benne az a vágy, hogy azon emberekben, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzi, jó kép maradjon meg róla, ennek megvalósítása érdekében Tomás pénztárcáját alaposan lesoványítja. Tomás közben odaadó, igazi barát, aki nélkül Julián minden bizonnyal magányosan, kutyája mellett halna meg. Gay filmjében egyenes őszinteséggel meséli el a két barát utolsó, érzelmi kalandokban bővelkedő, szívszorító néhány napját, s ezen keresztül a halál, a szeretett társ elvesztésének mély fájdalmát, de egyben egyfajta utat is mutat a fájdalom elviselésére. 7/10