Filmnapló – 2019. január

Rossz versek (2018) – Ma már világos, hogy nincs semmi furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy Reisz Gábor tehetséges fiú. Új filmje még jobb is lett, mint bemutatkozó, 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmje. Összeszedettebb, átgondoltabb, de legalább annyira spontán, szabad és vicces. Őszinte, kedves munka, mely vélhetően (a filmet kísérő interjúözönből pedig tudhatóan) valós szakítás története, felnagyítva azt egy valódi felnövés-történetté, valamint egy harmincéves srác egzisztenciális útkeresésévé. Remekül vágott, a rendelkezésre álló költségvetést ügyesen felhasználva egy lényegesen látványosabb film ez, melynek legnagyobb erénye az, hogy legalább 70-75 %-ban olyan, mintha rólam szólna. Na, nem tényszerűen, hanem úgy általában: az ilyen fiúk, mint amilyen én is vagyok, meg amilyen nyilván Reisz Gábor is, pontosan így viszonyulnak a fontos dolgokhoz, mint az iskola, a sport, a csajok, a gitározás, a “nagybetűs” élet és a család iránt, ahogyan e filmben láthatjuk. Tényleg szórakoztató, szép és vidám kis film ez, amit ha lehet, a Cirko Gejzír moziban kell megnézni – libabőrös élmény lesz a szinte kézzel fogható hitelesség. 9/10

Borg/McEnroe (2017) – Egyenes, szép sportdráma a svéd Janus Metz filmje, mely -értelemszerűen- Björn Borg figuráját állítja a minden idők egyik legizgalmasabb wimbledoni teniszdöntőjét felelevenítő történet középpontjába. A -számomra legalábbis- jóval izgalmasabb személyiségű John McEnroe-t sem tudja megkerülni, azonban ő csak másodhegedűs a filmben. A döntőben is az volt, bár ha az egy évvel későbbi, 1981-es döntőt helyezzük a történet csúcspontjába, akkor pont fordított lenne a felállás. De hát egy svédnek ne vessük szemére, ha egy svédet sztárol – aki ráadásul ezért mindent meg is tett nagyszerű pályája során. Érdekes adalékokat tudhatunk meg e filmből Borgról (Sverrir Gudnason perfekt alakításában), akinek edzőjével (Stellan Skarsgård) való kapcsolata is van olyan izgalmas, mint maga, a drámai döntő (aminek korrekt, a maratoni teniszmeccs kulcspillanatait kiemelő, illúziókeltően reprodukált jeleneteivel Metz azért szépen elviteti filmjének drámai súlyát), McEnroe (Shia LaBeouf szintén lenyűgöző) így csak asszisztál, de azért kellő súllyal: egy említésre sem méltó ellenfelet legyőzni nem nagy cucc, még ha tudjuk is jól, hogy McEnroe azért nem akármilyen teniszező volt. Egyszóval, mint film, semmi extra, de amit kell, azt biztosan és ízléssel tudja a film – a végső “poén” pedig tényleg szép, és főleg igaz. 8/10

Hologram a királynak (A Hologram for the King, 2016) – Tom Tykwer a jelen legjelentősebb német filmrendezője, még akkor is, ha mostanában néha mellé is nyúl projektjeiben. Ezúttal viszont nem nyúlt mellé, még ha a közönség nem is kezeli a helyén (imdb: 6.1) ezt a filmet. Dave Eggers ismert regényét adaptálja, szerintem jól. Tom Hanks egy kiégett amerikai üzletembert alakít a történetben, akit cége -talán felmentés és kirúgás helyett- egy szaúd-arábiai kiküldetésre küld, melyen a szaúdi királynak kellene prezentálnia egy új, holografikus kommunikációs technológiát. A könyv alapján a film élvezetesen, fanyar verbális és vizuális humorral ábrázolja az egymástól tökéletesen különböző kultúrák közti közeledés lehetőségeit, az amerikai külgazdaság problémáinak pontos, tömör kritikáját, valamint egy középkorú férfi lelki- és egzisztenciális “hogyan-továbbjának” dilemmáját. Tykwer remekül vág e történetben is: azon kevés filmes közé tartozik, akik a vágást valódi dramaturgiai, sőt cselekményszervező eszközként képes használni. Ezzel együtt a film nem igazán közönségmozi, de ha hajlandóak vagyunk odafigyelni, akkor egy kifejezetten értelmes és tanulságos történettel tölthetjük az erre szánt időnket. 8/10

Pókstratégia (Strategia del ragno, 1970) – Bernardo Bertolucci e korai filmjében J. L. Borges novelláját parafrazeálja “saját képére”. Egy politikai gyilkosság (egy fasiszták által orvul lelőtt kommunista hős), valamint egy Mussolini ellen elkövetendő, meghiúsult merénylet részlet-, és gondolatgazdag reprodukciója a történet, illusztratív zenei kíséretként Verdi Attila és Rigoletto című operáinak egyes részleteivel. A cselekmény laza: a mártír hős fia próbálja apja még élő társai, szerelme, valamint ellenségeinek segítségével megismerni a tragikus történteket. A nyomozást rengeteg szimbolikus utalás, valamint lírai kép kíséri, Bertolucci jellegzetes stílusában: az életműben szervesen rögzülő, ám belőle nem igazán kiemelkedő film ez. 6/10

Megszállottak viadala – 1. évad (Killing Eve – Season 1., 2018) – Tökös kis sorozat ez, főleg annak fényében, hogy férfiak szinte kizárólag áldozatszerepben halnak szörnyű halált az egyszerre izgalmas és morbid módon humoros cselekményben. Egy szuperkiképzett bérgyilkosnő (Jodie Comer) és egy enyhén piás, ám meglehetősen ösztönösen, olykor ötletszerűen cselekvő angol titkosszolga (Sandra Oh) párharca a történet, mely európai helyszíneken, európai szereplőkkel (lengyel, orosz, angol, francia, stb.) zajlik jó ritmusban, igen friss, szellemes dialógokban és sablonkerülő megoldásokban. Mozgalmas, szórakoztató és olykor kifejezett módon vicces a széria, melyen a kissé elügyetlenkedett évadfinálé sem ront: alig várjuk a második évadot. A magyar cím viszont annyira szar, hogy már ciki. 9/10

Better Call Saul – 4. évad (Better Call Saul – Season 4., 2018) – Bár Jimmy (Bob Odenkirk) az évad végére elért oda, ahol története kapcsolódni fog a Breaking Badben megismertekkel, egy évad még biztosan jön. Mivel azonban a BB is előre bejelentetten öt évadot futott, így lehet, hogy ebből is ennyi lesz. Bár a Jimmy által a fináléban előadott előadás bennem is legalább olyan megütközést keltett, mint Kimben (Rhea Seehorn), még így, a negyedik évad végén is, alig várom a következő évadot. 9/10

Banditák (Bandits, 2001) – Igen kellemes, szórakoztató szajréfilm Barry Levinson filmje, afféle Tarantino Light, vagy Bonnie és Clydes, szolid csattanóval a végén. Jól működik Cate Blanchett, Bruce Willis és Billy Bob Thornton triója és tele van film finom (olykor meg egészen abszurd) vizuális, valamint verbális poénokkal. 7/10

Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad Times at the El Royale, 2018) – Olyan ez a film, mintha Coenék rendeznék Tarantino modorában, Lynch producerkedésével az Alkonyattól pirkadatig-ot. Néhány furcsa karakter jön össze egy furcsa helyen, a Nevada és Kalifornia állam szó szoros értelmében vett határán fekvő El Royale nevű mulató-motelben (a határ a hall közepén fut, és ezt egy vastag vörös vonal is jelzi), hogy aztán, miközben odakint szakadni kezd az eső, menetrendszerűen érkező, és olykor valóban meglepő fordulatok után, a végén csak ketten maradjanak. (Ha a fehér részt kijelölöd, megtudod a spoilert…) Drew Goddard jó író, dolgozott J.J. Abramsszal többször is (Lost, Coverfield), és jó rendező is, hiszen manapság ritkán látunk olyan filmet, melyben a rendező nem pofáztatja szét az egész filmet szereplőivel. Ráadásul úgy, hogy még ő is írta a sztorit… Tényleg ütős, húzós, szórakoztató kis (illetve, nagy, hiszen majd két és fél órás) darab ez, jók a zenék is, jó az aurája, jók a színészek is… Csak egy baja van: Olyan, mintha Coenék rendeznék Tarantino modorában, Lynch producerkedésével az Alkonyattól pirkadatig-ot… 7/10

Csuklyások: BlacKkKlansman (BlacKkKlansman, 2018) – Spike Lee bravúrt követett el filmjével, amit nem véletlenül kapott 6 db. Oscar-jelölést, és nyerte el egyebek mellett a ’18-as cannesi filmfesztivál zsűrijének nagydíját. Egyszerre megindító, az Egyesült Államok mindennapjait ma is átszövő, rasszista indíttatású erőszakról szóló, katartikus filmeposz ez, egy szórakoztató, bőven két órán felüli hossza ellenére mindvégig lendületes zsaru-haver történet, valamint enciklopédiája a hetvenes évek elejének-közepének fekete (szub)kultúrájának. A megtörtént eseményeket elmesélő történetben Colorado Springs városának első fekete zsaruja, egy zsidó származású kollégájával beépült a KuKluxKlánba… Ízlelgessük ezt egy picit. Ugye? Én tökéletes filmnek értékelném ezt az alkotást, mert amellett, hogy van tartalma, ami ráadásul aktuális is, de mégsem szájbarágó, stílusban is egyben van, egyetlen felesleges perc nincs benne, mégis kerek egész, úgy ahogy van. A dialógok pattognak, szellemesek és pontosak, a színészek (elsősorban John David Washington és Adam Driver -a képen ők-, de a különféle mellékszerepekben is remek karaktereket látunk) kiválóak, és a zene… a zene is baszott jó (Terence Blanchard). 10/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) Filmnapló – 2019. január bejegyzéshez

  1. Szelle Ákos szerint:

    Sztem a BlacKkKlansman nem egyszerűen szájbarágós volt, hanem bántóan demagóg. A jó oldalon nagyon jó emberek, a rossz oldalon nagyon rosszak. Utóbbiak még karikatúrának is túlzásnak számítanak.

    Az El Royale nekem is tetszett, szórakoztató darab.

    • efes szerint:

      Pont hogy azt mondom, hogy NEM volt szájbarágós. 🙂 Nem volt demagóg sem. Ezek ilyenek, tényleg. A Mi Hazánk mozgalomra is mondhatod, hogy nemzeti érzelmű magyarok, holott nyilvánvalóan csak csicska nácik. Ami fekete, azt nem kell színezni, mert az fekete. És ez kurvára nem demagógia. 🙂 Aztán meg, hol volt ebben a történetben jó ember? A fekete srác nyilvánvalóan ufó, a zsidó pedig félig kényszerből esett bele az ügybe. A többi zsaru kisstílű korrupt fasz, akkor és ott éppen az volt az érdekük, hogy véletlenül a jó oldalra álljanak, egy-két kivétellel, a KKK-sok meg en bloc genyák. Ez van.

      • Szelle Ákos szerint:

        Sztem soha semmi nem fekete-fehér. Persze, csicska nácik, az világos, de attól még emberek, akiket meg lehet ismerni, be lehet mutatni. Lee erre még csak kísérletet sem tezs. Egyetlen oldalukat mutatja, és nálam ez demagógia. És akkor az olyan jelenetekről még nem is beszéltem, amikor a klánosok még a hitvesi ágyban is a négerverésről beszélnek, vagy a vége, ahol SPOILER a rasszista rendőr elnyeri méltó bűntetését.

        De filmes szempontból is összedől emiatt a film, mert a klánosokat segghülye, totál inkompetens arcoknak mutatja. Nehéz elhinni, hogy ezek bármilyen veszélyt jelentenek bárkire, innentől kezdve meg nincs tétje a filmnek.

        Lehet ezt okosan, ügyesen is, ld. Sam Rockwell figurája a Három óriásplakátban.

  2. efes szerint:

    Szerintem pedig ez így teljesen hiteles. Én egész egyszerűen nem tudok mást elképzelni ezekről a kétbites redneckekről. Simán el tudom képzelni, hogy az ágyban is négerverésről beszélnek. Spike Lee azt sem akarja, hogy bárki féljen tőlük, nem láttatja többnek őket, mint amit érnek. Szimpla idióták és egyáltalán nem rafináltak, mint amilyet a kitűnő drámaíró McDonaugh rafináltan megírt. Ülj le egyszer beszélgetni egy nagymagyarország-pólós kopasszal – kiábrándító, de inkább rendkívül időpocsékoló, unalmas élmény lesz. Komplex gondolkodásra képes ember nem lesz rasszista, tehát nem is kell ilyennek ábrázolni.

    Mindeközben a fekete közösség, ami sokkal jobban érdekli Lee-t, érthetően, ahhoz képest szépen cizellált, mint amennyire e film műfajilag indokolná. A fekete zsaru renegát, ki is nézi saját közössége, a csaj egyből szakítani akar vele, amikor kiderül róla, hogy zsaru. Emellett Lee nem teszi le a garast a radikális fekete rasszizmus mellett sem, sőt! Simán kiteszi az egyenlőségjelet a fehér rasszizmussal, nagyon helyesen. Ahogyan ezt teszi, lehet rá mondani, hogy didaktikus, hiszen pofátlanul egymás mellé vágja a kettőt: szerintem viszont ezt így kell. Bár valóságban megtörtént sztorit mesél el a film, ez mégis egy játékfilm és nem dokumentumfilm, tehát nyugodtan élhet a dramaturgia eszközeivel. Ráadásul, ma nem élünk olyan időket, amikor helye van a finom cizellálásnak efféle témában. Erős eszközök kellenek, mert amúgy a kutya sem figyel arra, hogy mit vakerál a művész. Engem egyáltalán nem zavar az sem, ha egy művész elkötelezett. Sipke Lee amúgy sosem csinált titkot politikai meggyőződéséből.

  3. Visszajelzés: Zöld könyv – Útmutató az élethez (Green Book, 2018) | asanisimasa

Hozzászólás a(z) Szelle Ákos bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.