A világ gyengéd közönye (Ласковое безразличие мира, The Gentle Indifference of the World, 2018)

…e jelekkel és csillagokkal telehintett ég előtt először tárulkozom ki a világ gyengéd közönyének. Most, hogy olyan hasonlónak éreztem magamhoz, olyan testvérinek, megtudtam, hogy boldog voltam, és hogy még most is az vagyok.” Úgy tűnik, a nyugati világ egzisztencializmusának főpapja, Albert Camus mára jutott el Asztanába, azaz a mértéktelen olajvagyonból virágzó poszt-szovjet, muszlim utódállamba, Kazahsztánba. Híres műve, a Közöny tartalmazza a fent idézett mondatokat, mely annyira megfoghatta az 1982-ben, a kazahsztáni Jezkazganban született Adilkhan Yerzhanovot, hogy egy egész estés játékfilmben fejtse ki e szövegtöredékről alkotott szabad asszociációit. Persze, az is lehet, hogy Camus és dekadens szellemisége maradt szépen ott, ahol eddig is volt, a rothadó kapitalizmus fertőjében, és nem mérgezte meg egy ilyen szép, feltörekvő illiberális diktatúra szeplőtlen szellemét, csak a végtelen sztyeppék szabadságában fogant Yerzhanov jutott el korábbi -ez már hatodik nagyjátékfilmje a fiatal rendezőnek- díjakra aspiráns alkotásainak köszönhetően, például Párizsba, ahol akarva-akaratlanul beleütközhetett bizonyos szellemi áramlatokba, illetve azokat valamilyen módon közvetítő műalkotásokba.

Sajnos, nem ismerem Yerzhanov korábbi filmjeit, így nem tudom, mennyire volt jelen azokban a hagyományos történetmesélés ilyen költői szabadsággal történő előadása, alaposan megspékelve a művészet más területeiről való utalásokkal, de amit ez A világ gyengéd közönye című mozi mutat, az annyira friss, üde, meglepő és komoly tehetségről tanúskodó, hogy határozottan arra sarkall, hogy valahogyan beszerezzem ezeket (legalább kamatoztathatom az orosz torrent-oldalakon azt az orosz nyelvtudásom, amit kilenc év alatt sem tudott belém verni a szocialista oktatás). Tökéletes elegye ez a film a Bolond Pierrot-t alkotó Jean-Luc Godard vad, anarchisztikusan szabad filmezési módszerének, a szinte szatíraként működő, fikciós dokumentumfilmeknek, mint amilyeneket manapság az osztrák Ulrich Seidl is csinál, valamint a filmfesztiválokról már jól ismert, közép-ázsiai illetőségű társadalmi drámáknak.

Ahogyan Godard már említett filmjében, itt is egy pár áll a történet középpontjában. Szaltanat (Dinara Baktybaeva) és Kuandik (Kuandyk Dyussembaev) azonban nem szerelmespár, mint Ferdinand és Marianne, Bonnie és Clyde, Taylor és Lula, Mickey és Mallory, Pumpkin és Honey Bunny, valamint a filmtörténelem hasonlóan fatális életutat bejáró párjai voltak, bár Kuandik kisgyerek kora óta szerelmes a gyönyörű Szaltanatba. A lány azonban, tündéri ártatlansággal, csak a barátot látja a bivalyerős, néha kissé együgyűnek tűnő, máskor viszont meglepően kreatív, művészi vénával megáldott fiúban. Amikor a lány apja váratlanul meghal, Szaltanat a nagyvárosba utazik, hogy törlessze örökségét, a városi nagyurak felé fennálló tetemes tartozást. Szerencséjére-szerencsétlenségére, az útra elkíséri Kuandik is, aki szintén életében először szembesül a város (és a társadalom) kőkemény, szigorú törvényeivel.

Éles a kontraszt a két fiatal ártatlan, naiv életszemlélete és a város korrupcióban, bűnös viszonyokban tobzódó, feudalisztikus társadalmi hierarchiájának cinizmusa között, amit az író-rendező Yerzhanov olykor meglehetősen viccesnek ható groteszk modorban mesél el, rendszeres időközökben érdekes, izgalmas képzőművészeti inzertekkel (pl. néhány Henri Rousseau képpel, vagy Kuandik sajátos krétarajzaival) kiszakítva a mesét a valóságból. A történetmesélés száraz, nyugatias logikája a keleti, ösztönös spiritualizmus szabadságával vegyítve meglepően működőképesnek hat, a meghökkentő, abszurd fordulatok pedig úgy tekernek egyet megmacskásodott érzékeinken, tapasztalatok alapján rögzült előítéleteinken, hogy a röhögés önkéntelenül szakad fel belőlünk, még a legtragikusabb jelenetek alatt is. Különös, idegen, de valahol mégis nagyon ismerős világba kalauzol el minket Yerzhanov és óriási köszönet jár neki ezért. 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.