A jó franc se tudja, miért néz az ember ilyen filmeket? Talán, hogy tudja, még mindig van sokkal lejjebb? A Patkányfogó a hetvenes évek Glasgowjának egyik lepukkant bérházakkal zsúfolt külvárosi negyedében játszódik. A baj azonban sosem jár egyedül, a szemétszállítók elhúzódó sztrájkja miatt ezt az amúgy is halmozottan súlyos gettót még a rohadó szemét is fojtogatja. Rohad a szemét, rohadnak a falak, rohad minden, még a lelkek is. Budapest, Illatos út és környéke ilyen ma körülbelül.

A film főszereplője James, a tizenkét év körüli kamasz, aki nyitásként rögtön a ház melletti bűzös kanálisba fojtja szomszédját, “játék” közben. Jellemzi a film által ábrázolt miliő érzelmi és erkölcsi mélységeit, hogy a tett egy röpke temetéssel el is van intézve. Itt mindenki saját magával van elfoglalva, eszik, alszik, tévét néz. Annak a kevésnek, aki dolgozik, még van pénze fizetés- és ünnepnapokon alaposan berúgni, másnak még ennyi sem jut. A nagyobb gyerekek bandákba verődve unatkoznak, jobbára rombolással, a szemeteszsákok oktalan és céltalan szétverésével, töltik az időt, ha éppen nem a csúnya, szemüveges, de mindenre hajlandó szomszédlányt vágják partiba. James olykor ezekhez csapódik, olykor a szemüveges lányhoz bújik, de leginkább felül a buszra, és kiutazik a végállomásra, ahol az önkormányzat új bérlakásai épülnek. Az új házak tiszták, tágasak és világosak, az ablakból a napfényben hullámzó búzamezőkre látni. James számára ez a mennyország. Messzebbre nem tekint, számára ennél több nem létezik.

Lynne Ramsay részletgazdagon lehangoló képet fest Skócia társadalmának alsó felének jellegzetes rétegéről, a városi lecsúszott munkásokról. Szellemi igénytelenség, lelki és erkölcsi lepusztultság, mindenféle frusztrációk, környezetükkel való teljes közömbösség jellemzi őket, nemcsak a felnőtteket, hanem már a gyerekeket is, akikre e film fókuszál. Itt az általános cél a céltalanság, és ez most nem rejtői szófordulat, hanem a dögletes valóság. Itt mindenki patkányként vergődik a patkányfogóban, ahol a halálon kívül semmi nem vár rá. James a film záróképében mosolyodik el először, ami látszólag pozitív üzenet is lehetne, de világosan látjuk, hogy az égadta világon semmi nem változott meg.

A film lendületesen szerkesztett jelenetekben, éles vágásokkal és expresszív képekben, autentikus színészi teljesítményekkel mutatja meg a angolskót társadalom rothadó alfelét. Brutálisan kegyetlen, kíméletlenül kemény löket, még jó hogy ránk mindez nem vonatkozik… vagy mégis? Asanisimasa: 8/10