2009 október hónap bejegyzései

Manderlay (2005)

Lars von Trier Amerika- vagy demokrácia-trilógiájának második részéről (a harmadik, Washington munkacímű még várat magára), a Manderlay-ről sokan, sokszor elmondták már, hogy lényegesen gyengébb, mint a Dogville, az előzmény-első rész. Annál rövidebb ugyan, mégis hosszabb. Abban von Trier már elmondott … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | 15 hozzászólás

Isten hozott! (Welcome, 2009)

Úgy alakult, hogy ugyanazon a napon láttam a nagy dérrel-dúrral beharangozott idegengyűlöletes sci-fit és ezt a filmet. Nos, amiről a hobbit Jacksonék csak óriási piff-puff közepette szörcsögnek, kaffognak és hörögnek a District 9-ben, arról a francia Philippe Lioret érthető, emberi … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | 6 hozzászólás

Utolsó idők (2009)

Az elsőfilmes Mátyássy Áron meséje a közelmúltban, valahol Kelet-Magyarországon, az ukrán határ mellett játszódik, és az ottani kemény, sokszor brutális életről, a testvéri szeretetről, a bűnről és bűnhődésről, illetve az igazságkeresésről és az igazságszolgáltatásról szól egyszerűen, közérthetően. Rendszerváltás után A … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | 13 hozzászólás

Észak (Nord, North, 2008)

David Lynch Straight Story-ja és Sean Penn Út a vadonba című filmjei ihlették az idei (2009-es) Titanic Fesztivál Hullámtörők-díjas filmjét, a norvég Északot. Rune Denstad Langlo első filmjében egy tipikus északi probléma sajátos feldolgozását adja: egy depressziós és alkoholista férfi … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | 1 hozzászólás

Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, Örkény István Színház

Az előző posztban gyenge színészi alakításokon keseregtem, de jelentem, nincs vége a világnak! Az Örkény Színházban (a volt Kis Madáchban) október 3-án volt a bemutatója Bertold Brecht zsarnokság természetéről, kialakulásáról szóló “tanórájának”, az Arturo UI feltartóztatható felemelkedésének. A darabot sokan, … Bővebben…

Kategória: Színház | 1 hozzászólás

Kutyafalvi veszedelem (Dogville, Bárka Színház, 2009.10.14.)

Az világos, hogy ‘egy az egyben’ tökéletesen felesleges vállalkozás lenne színpadra állítani Lars von Trier remek filmjét, a Dogville-t, melynek alapkoncepciója a színházi hatások ‘teátrális’ alkalmazása. Ha egy alapvetően színháznak kinéző filmet vágyunk színpadra alkalmazni, akkor muszáj valami csavart vinni … Bővebben…

Kategória: Színház | 3 hozzászólás

Az igazság fogságában (Where the Truth Lies, 2005)

Az örmény származású, kanadai Atom Egoyan cannesi nagydíjas Eljövendő szép napok című filmje után ismét a bűn mélyére próbál ásni: a Velencében Arany Oroszlánra jelölt Az igazság fogságában című filmjének újságíró főszereplője azt próbálja kideríteni, hogy került egy meztelen női … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | 7 hozzászólás

Nick Cave & Warren Ellis-White Lunar, 2009

(Ebben a rendszertelenül megjelenő rovatban önmagukban is működő filmzenékre szeretném irányítani a figyelmet.) Szeptember 21-én jelent meg Nick Cave és Warren Ellis duplalemeze (a mellékelt képen az urak láthatók), mely két igen komoly, szűkebb körben bár, de igen nagy feltűnést … Bővebben…

Kategória: Zene | 2 hozzászólás

Rockhajó (The Boat That Rocked, 2009)

A rockandroll az nem egy tánc, ugye, hanem elsősorban életérzés, világszemlélet, divat, nettó energia és bruttó őrület. Ezt a tünetegyüttest önti egyféle formába az eddig elsősorban Rowan (Mr. Bean) Atkinson untermanjaként (szövegírójaként, na ez meg milyen meló?!) tevékenykedő Richard Curtis, … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | 13 hozzászólás

Az utolsó akkord (Masked and Anonymous, 2003)

Nyilván én vagyok a hülye, de ezt a filmet tényleg nem értem. Mi a jó franc visz rá igazi, élő (csoda, hogy még élő) legendát, A rockköltőt, Bob Dylant, hogy egy ilyen rozoga, összetákolt, düledező “emlékművet” állítson magának, mint ez … Bővebben…

Kategória: Film | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése