Manderlay (2005)

Lars von Trier Amerika- vagy demokrácia-trilógiájának második részéről (a harmadik, Washington munkacímű még várat magára), a Manderlay-ről sokan, sokszor elmondták már, hogy lényegesen gyengébb, mint a Dogville, az előzmény-első rész. Annál rövidebb ugyan, mégis hosszabb. Abban von Trier már elmondott mindent, itt ugyanazt mantrázza csak (azért tán nem ilyen egyszerű ez). Hogy Bryce Dallas Howard nem Nicole Kidman (tényleg nem). Hogy von Trier engedményeket tett a Dogville teátrális minimalizmusából, ezzel éppen különlegességétől fosztva meg a projektet. A következetlenségeket nézve (pl.: egyszer ‘levegő’ az ajtó, máskor valódi tölgyfa, tokostul), ez így is van. Hogy az első rész izgalmas szimbolikáját zakatoló, száraz didaktika váltja? Ez is igaz. Azonban – rögtön az elején visszautasítva minden görcsös belemagyarázásra vonatkozó későbbi vádat – érdemes eljátszani e film nézése közben (akár, hogy jobban szórakozzunk) azzal, hogy folyamatosan “fordítjuk” a filmet magyarra. Az időpont nem a ’30-as évek Alabamája, hanem 1989, Magyarország.

A szabadság fantomja (Grace) lopózik be a kerítés (vasfüggöny) mögé zárt sanyarú vidékre, nem várt változásokat okozva ott. A gonosz földesúr (Kádár) idős korára megérezvén a szabadság szellőjét, meghal. A fejét vesztett birtokra változékony idő jő el. Az intézők, munkafelügyelők (munkásőrség, néphadsereg, egyéb fegyveres testületek) parancsok, a Vastörvény híján, nem tudják kordában tartani a munkásokat, a rabszolgasorban élő, tudatlan népet (na ezek vagyunk mi). Grace, a szellő azonban megborzolja az izzadt fürtöket, sőt bele is fészkelődik némelyikbe, az elnyomásban élő nép lassan öntudatára ébred, és megpróbál élni a szabadság nyújtotta, eleddig soha nem tapasztal előnyökkel. Akkor eszik, amikor akar, akkor kel fel, amikor akar, persze, dolgozni mindenki elfelejt: éli a szabadok szabad életét. A gyapottermelésből élő birtok azonban csődbe megy, ha senki nem ülteti el a gyapotot, így éljen bár szabadon a birtok népe, lassan apadni kezd a felhalmozott élelmiszerkészlet, lassan felüti fejét az éhínség. A szabadság szellője (Grace), néhány okos birtoklakó segítségével, tanórákat kezd tartani a birtok lakóinak: hogyan éljenek a szabadságukkal. Ezt vehetjük vállalkozói hiteleknek, egyéb gazdaságélénkítő csomagoknak, itt a filmben arról van szó, ugye, hogy csak el kéne kezdeni dolgozni megint, hogy legyen gyapot. S ha van gyapot, azt el lehet adni, sok pénzért, ami a szabadságban azé, aki megtermeli, nem a földbirtokosé. Így megy minden a már szabad Magyarországon birtokon, elkezd a nép dolgozni, beérik a termés, lesz sok della. Azonban a szabadság szellője a szabad élet frissességén kívül rothadó szagokat is eregetett a birtokra: megjelennek a szabad piac hiénái, a piramisjáték-szervezők, az MLM-ügynökök, a befektetési alapok, a játékgépesek, a kaszinók. A hirtelen gazdaggá (na jó, mihez képest!) vált magyarság (birtoklakók) persze, két marékkal szórták a pénzt a pénznyelő gépbe, bedőlve a hihetetlen ígéreteknek: megkétszerezem, megháromszorozom, megtízszerezem a pénzed, csak add ide nekem. (Emlékszünk, nem?) A nép, a tudatlan, balga nép persze bedől az ajánlatnak: természetesen rövidesen híre-hamva sincs a pénznek. Bedőlnek a kisvállalkozások, sőt a közepesek is, a nagyokat multik vásárolják fel, hogy becsődöltessék őket, így szüntetve meg a konkurenciát, a nép ugyanúgy éhezik, mint a legsanyarúbb időkben, míg élt a földesúr. A szabadság ártatlan fantomja azonban még egyszer segítő kezet nyújt (világbanki hitel, Bokros Lajos, stb.) és megbünteti a pénzherdálásban bűnösöket, azonban nyilvánvaló: hosszú út vezet még a valódi szabadsághoz egy olyan népnek, amely belül még nagyon-nagyon rabszolga.

Lars von Trier természetesen nem a magyar politikai rendszerváltásról készített parabolát. A film egy meglehetősen didaktikusan elővezetett röpirat az amerikaiak iraki agressziójáról, arról, hogy rá lehet-e bárkire rákényszeríteni a szabadságot, illetve annak egyfajta variációját, annak akarata ellenére. De beszél a rasszizmusról, az amerikai feketék egyenjogúsítása körüli teendőkről is, ugyanekkor. A Manderlay gyengébb film a Dogville-nél, nincs (illetve kisebb a) katarzis a végén, de hogy mégsem tök hülye a fazon (naná, hogy nem az!), az azért nyilvánvaló. Filmjét többféleképpen lehet értelmezni, alapvető dolgokról szól, általánosító erővel, igen, ahogy a röpiratok, sőt kiáltványok szólnak a néphez, fontos időkben, fontos témákban. Jelenleg fontos időt élünk itt is, a “birtokon” és van fontos téma is elég. Így a Manderlay talán hozzánk, magyarokhoz is szólhat talán. A film az asanisimasa szerint: 7/10.

(A képek tényleg csak illusztrációk.)

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

15 hozzászólás a(z) Manderlay (2005) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    Igyekszem minél előbb beszerezni/megnézni!
    Addig is…üdv Pécsről!

  2. alex4427 szerint:

    Ha jól értelek, a te rendszerváltó elméletednek (zárójel: minden normális és még gondolkodni képes magyarnak van vmilyen elmélete az elmúlt/elkúrt 20 évünkről, ill. a rendszerváltásunkról!)az a lényege, hogy megérkezett a szabadság, de még nem tudunk vele élni, még csak 20 év telt el, de majd újabb 20-40 év múlva………..
    Előre bocsátom: kívánom, hogy neked legyen igazad!
    De én másképp látom!
    Először is: nem a szabadság érkezett meg, hanem a kiszolgáltatottság! (Azt nem nevezném szabadságnak, hogy 1 hülye párt közül több hülye közül választhatunk! pláne, amikor a lényeges dolgok nem is a politika szintjén dőlnek el! bármelyik transznacionális multi cég aligazgatójának nagyobb hatalma van, mint pl. a magyar min.elnöknek!)
    Másodszor: a rendszerváltáskor megérkezett kapitalizmus már egyáltalán nem olyan, mint volt még akár a 60-as (70-es !?) években is!
    Ez az újtipusú kapitalizmus már NEM a kisebb-nagyobb szabad vállalkozók tömegére, hanem NÉHÁNY óriás-cég ALKALMAZOTTaira épül!
    Akiknek a szabad-idejére is igényt tart az új rendszer: konzum idiótaként!

  3. alex4427 szerint:

    Ja. és NEM szeretem, ha egy új rendszer hazugságra épül!
    Nálunk ugyanis, 89-90-ben Magyarország rendszerváltás előtti évtizedeit lehazudták a többi volt szoc. ország szintjére,
    továbbá összemosták a Kádár rendszer (viszonylagos) jólétét a Rákosi diktatúra nyomorával,
    továbbá, évekig szociális piacgazdaságról hablatyoltak, mikor már folyt a sokk-terápia (milliós munkanélküliséggel)…amiből mostanra csak a sokk maradt!
    Úgyhogy nem kellene csodálkozni a Wall Streat Jurnalnak:
    Hungary is a notable outlier. Support for capitalism was 80% in 1991; it is now 46%. (WSJ)
    online.wsj.com/article/SB125717785492623069.html

  4. efes szerint:

    @alex4427: Szerintem nincs normális párt, itt tuti, de máshol se. (Bár a svéd Kalózpárt…)

    A hatalomról azóta sincs jobb: “Azt mondják a hatalmasok, annak a hatalma sok, kinek hat alma sok.”

    A gazdasághoz hülye vagyok, nem tudom, mit s hogyan kéne. De szerintem akkor működik jól, ha az embert hagyják dolgozni. Na most ez nyilván nincs így.

    De abban egészen biztos vagyok, hogy ma lényegesen nagyobb szabadság van, mint ’89 előtt. A választásnak is megvan a szabadsága, ha nem tetszik, akit választani lehet, akár saját magadat is jelölheted, sőt pártot is alapíthatsz. Semmi jogi akadálya nincs. Ez a szabadság, meg az, hogy vehetsz tejet 90 ftért, de 800-ért is. Sőt, kaphatsz ingyen is, ha szabadon választod, hogy “lemégy kutyába”. Gyakorlatilag mindent szabad. Hogy ezzel sokan nem képesek/nem akarnak élni, az egy másik dolog: erről szól a Manderlay is.

  5. alex4427 szerint:

    És ha még olyan tejet is lehetne kapni, amelyikből aludt-tejet lehet csinálni!:)

  6. efes szerint:

    @alex4427: Nem lehet, mert a tejesgazdák éppen tegnap öntötték ki az összeset a lefolyóba…

  7. alex4427 szerint:

    @efes: Baj van a tejföllel is?!:)
    http://www.szabadfold.hu/gazdanet/baj_van_a_tejfollel_is
    (Szép ívet bejártunk a magyar rendszerváltástól a magyar tejfölig!:)

  8. alex4427 szerint:

    A Manderlayt mág nem sikerült megnézni, viszont most láttam (a Verzión) a Videoton sztori c. Schiffer Pál dokumentumfilmet, 1991-92-ről.
    Kétezer embert rúgtak ki (akkor! aztán a többit!), csak a Videotonból.
    Teljesen előkészítetlenül! Sem szociális háló, sem vállalkozást segítő intézmények. (Mondjuk, tkp. ma sincs! egyik sem!)
    Az néhány ember, aki vállalta kamera előtt is – rémes: 20-30 év munkaviszony után, bele a teljes bizonytalanságba!
    Mondjuk egy (azaz 1) ember jól járt az akkori szereplők közül: Széles Gábor!
    Vagy talán az a kirúgott munkás is, aki “tréfával” próbálta elütni a kiszolgáltatottságát. Ugyanis arra a kérdésre, hogy mit tervez, így válaszolt: “Lopni, csalni, hazudni fogok. Mostantól (1991!) ez lesz a menő!”

  9. efes szerint:

    @alex4427: ja, Széles elvtárs nagy kedvencem.

    A lopás-csalásos-hazugságos dolog azért nem nagy újdonság a nap alatt – amióta ember él, így mennek a dolgok. Nem volt ez másként sohasem, a történelemben sem – legfeljebb ott brutálisabban intézték el a dolgokat, ha megtalálták a bűnöst. Figyi. Az emberek nem fognak megváltozni attól, hogy néhány ködös agyú jóember azt gondolja, hogy ami eddig volt az nem jó, hanem az lesz jó, ami ezután lesz. Amíg különbség van gazdag és szegény között, amíg a magántulajdonnak ekkora szerepe van a társadalom hierarchizálódásában, a hatalom gyakorlásában, addig mindig lopni, csalni, hazudni fognak azok, akik ebből többet akarnak maguknak. Az ember ilyen. A társadalomnak kell változni ehhez, de az sok időbe, generációkba telik – nézd meg pl. az angol demokráciát. Mióta csinálják már (ráadásul milyen komoly feudális sallangokkal súlyosbítva!) és mennyire nem tartanak sehol, de mégis mennyivel előrébb (arrébb?) mint mi.

  10. alex4427 szerint:

    Látod, megmondtam!:)
    Közeledik a Közös Közlemény(ünk) kiadása!
    Mert a fentiekkel tkp. egyetértek. Azzal a kis (!?) eltéréssel, hogy
    a “lopni, csalni, hazudni” mostanra ipari méreteket öltött! Világméretekben is!
    Lásd pl. az iraki háború megkezdésének “indokait”!
    És hiába tüntettek a háború ellen Londonban (nem is Bp.-en!) százezrek, Tony leszarta! Ennyit az angol demokráciáról!
    Szóval, ha elég gyorsan “fejlődik” vissza a Nyugat, egyszer még utolérhetjük őket!
    (Láthatóan közügyekben kevéssé vagyok optimista, DEVISZONT (!?) magánügyekben igyekszem nagyon jól érezni magam! Pl. a hétvége 2 napján 6 filmet láttam. Köztük egy elkeserítően jó német dokufilmet a Stasi valódi arcáról. Ez NEM a mások élete volt!)

  11. alex4427 szerint:

    Most olvastam (Spiró, ÉS):
    “Hátha mostanában csak előbbre járunk abban refeudalizációban, ami másokat is el fog érni, mint komoly jelek utalnak rá? Hogy úgy mondjam, példát mutatunk a nálunk fejlettebbeknek, a gyanútlanoknak… Egész Kelet-Európában egyfolytában gyöngül a központi állam, és erősödnek a feudális maffiák, Dél-Amerikában nem is volt soha egyéb, és Olaszország is szép példa. A nyugat-európai országokat is át meg átszövik a külső és a belső maffiák.”
    Továbbá:
    “A Kádár-korszak mindvégig diktatúra volt, persze, vak, aki nem látta… De hogy az, ami mifelénk utána következett, demokrácia lenne, arról nem vagyok meggyőződve. Miféle demokrácia az, amelyben a társadalom nagy része nem részesül a civilizáció minimális vívmányaiból?
    Ami engem illet: soha, egyetlen pillanatra sem éreztem magam szabadnak se testileg, se lelkileg sem a Kádár-rendszerben, sem utána; szellemileg viszont a hatvanas évek közepe óta egyfolytában szabad vagyok…”
    http://www.es.hu/?view=doc;24477

    Spiró, Háy János…velük szinte mindig egyetértek! (És szinte csak velük – a magyar “szellemi” “elitből”!)

  12. alex4427 szerint:

    Ide írok, mert a filmről, amit most láttam (TIZENHÁROM) nem találok kritikát, viszont a film által bemutatott világ illik ide (is). Meg egy bizonyos efes igen kitűnő és elgondolkodtató kritikát írt a Tizenháromról (még 2003-ban a Port.hu-n!)
    Szóval, szinte végig görcsben volt a gyomrom (ez csak a legjobb filmeknél fordul elő velem!)…hogy ez vár a mi gyerekeinkre is!? Vagy már itt is van? (Pl. a Lányok c. film!)
    Hogy csak az számít, kinek milyen cucca van? Ész? Tisztesség?
    Nagyon sunyi ez a szép új világ! Lassan, de igen hatásosan pusztítja az embert!

  13. efes szerint:

    @alex4427: Itt is van, nem tudom, hogy ugyanaz-é, avagy átdolgoztam: asanisimasa.blog.hu/2009/05/10/catherine_hardwicke_tizenharom_thirteen

    Amúgy, filmcímre, rendezőre, főbb szereplőre tudsz keresni a blogban a ‘kereső’ opcióval. De itt balra, ebben a nagy címkefelhőben is lehet bogarászni. 🙂

  14. efes szerint:

    @efes: jobbra, nem balra.

  15. Visszajelzés: Melankólia (Melancholia, 2011) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.