2014 április hónap bejegyzései

Megmondom őszintén, elsősorban azért halogattam az angol Stephen Frears idén négy Oscarra is jelölt Philomena című filmjének megtekintését, mert a forgalmazó (az általam amúgy kedvelt Mozinet) még 19-re is lapot húzva, hozzábiggyesztette az eredetihez ezt a bombasztikus Határtalan szeretetet mellékcímként. … Bővebben… →

Az normális, ha az ember ösztönös igazságérzetétől és az életszeretet romantikus hevületétől fűtve lázad fiatal korában. Az a nem normális, ha már tizen-, huszonévesen beáll a sorba, egyenruhába bújik és kockafejet növeszt, hogy ne lógjon ki sehonnan és pontosan passzoljon … Bővebben… →

Nem tudom, mennyire fogja fogni a manapság moziba járó közönség e film poénjainak viccesebb felét, hiszen korából fakadóan nem lehetnek képben a negyven pluszos, sőt, ötven pluszos korosztály mindennapi életérzésével kapcsolatosan, különös tekintettel az “itt nyom, ott szúr, amott hasogat” … Bővebben… →

Hihetetlen, mennyire bele tud feledkezni az ember az amerikai filmipar által diktált dömpingbe… Még én is, aki azért tudatosan trenírozom magam, hogy nem csak Amerika a világ, nem csak Amerika a világ, még én is magamra tudom borítani a hollywoodi … Bővebben… →

Látszólag robban a cukiság-torta e nem különösebben (jóra) csábító, Göndör fürtök című (ráadásul) venezuelai filmben, hiszen egy ártatlan tekintetű, tejeskávészín-bőrű, göndör fürtű kisfiú és egy kövérkés, vicces ábrázatú kislány mosolyog velünk szembe az első jelenetekben, de aztán… Sok mindent elmond … Bővebben… →

Viszonylag ritkán kerül elém távol-keleti thriller, pedig a kétezres évek elején onnan jöttek a műfajba új lendületet, új hangvételt és ha szabad ezt mondani, friss vért hozó, igazán érdekes alkotások. A japán, tajvani, hongkongi zsaru-, maffia- (és most ne hasogassunk … Bővebben… →

Boris Vian méltán kultikus regénye talán harminc éve került a kezembe, nagyjából egy “kalapban” Kerouac Útonjával, Burroughs Meztelen ebédjével, Mailer A hóhér dala című portréregényével, Keyes Száll a kakukk fészkére és a többi efféle beat, jazz, hippi, vagy milyen szubkulturális … Bővebben… →

Minap az amúgy kitűnő Nebraska kapcsán meglehetősen dehonesztáló kiszólással illettem -a priori- Jim Jarmusch Halhatatlan szeretők című új moziját, pusztán a témaválasztása miatt. Mi tagadás, a vámpírok-tematikát meglehetősen elhasználták az utóbbi években sok mindenre, ezért e megütközés, hogy miért kell … Bővebben… →