Nem sok olyan filmes alkot jelenleg bárhol a világon, akinek filmjeit ismeretlenül is felismerni akár egyetlen snittből. Ehhez nyilván ismerni kell valamennyire az adott filmes munkáit, jellegzetes vizuális nyelvét, történetmesélésének sajátosságait, humorát, gondolkodását, modorát, akár modorosságait – Paolo Sorrentino ilyen. 2025-ös filmjének újra politikus áll -olykor mértanilag is pontos- középpontjában, Silvio és Giulio után, bár mellékszerepben egy pápa is feltűnik A kegyelemben, ezúttal hosszú, őszes raszta dreadlockban, ezúttal azonban melankolikusabb, vagy inkább filozofikusabb hangulatban értekezik a címben foglalt fogalom etikai, erkölcsi, jogi és érzelmi természetéről, a kegy, a könyörület és az irgalom gyakorlásának lehetőségeiről. Ehhez természetesen csakis Toni Servillo lehet a médiuma, aki itt Olaszország egy elképzelt köztársasági elnökét alakítja, aki utolsó napjait tölti hivatalában, és két gyilkosságért elítélt kegyelmi kérvénye, valamint az eutanázia támogatása/nem támogatásának eldöntése vár még rá.

Mindeközben egészségéért aggódó lánya elől is bújkál hű testőre segítségével, hogy elszívjon sutyiban egy cigit, illetve számot vet politikai, köztársasági elnöki és korábbi bírói tevékenységével, tulajdonképpen egész életével és élete szerelmével, az évekkel ezelőtt elvesztett feleségének emlékével. Tulajdonképpen ezúttal is látjuk Sorrentino művészetének összes jellegzetes attribútumát, azonban ezúttal talán kevésbé provokatív, mint korábbi munkáiban, bár olykor azért ott mocorog és ki-kikukkant az a pikírt, gonoszkodó kisördög is, akivel vidoran ellenpontozódik a lassan felgomolygó, tulajdonképpen történet nélküli történet emelkedett, ólomsúlyú, csak a súlytalanságban lebegve elviselhető, mély gondolatisága. Nem állapít meg semmiféle ex catedra konklúziót, az elnök ugyan hoz végül döntéseket, de Sorrentino ezeket -szerencsére- nem szögezi ki a filmvászonra, képernyőre. A lényeg itt a filmbeli De Santis elnök utolsó néhány napjának lelki, érzelmi és gondolati útján való részvételre való invitáció. Ehhez Sorrentino most is megteremt minden látható, hallható, érezhető és értelmezésre váró körülményt.