Igazából számomra valamikor a múlt század 😀 nyolcvanas éveinek közepén volt izgalmas a Péntek 13 címmel 1980-ban elindult horror-sorozat, mivel ekkoriban jelentek meg Magyarországon is a videómagnók, s vele együtt a feketepiacon az átkos nyugati kultúra bizonyos termékei, a különféle békategóriás műfajok VHS-kazettán terjesztett, gagyi magyar hangalámondással ellátott kalózverziói, amiknek egyik kurrens darabja volt az említett szeletelős horror első darabja(i) is. A mai napig 12 változó, de egyöntetűen igen alacsony színvonalú, ám ennek ellenére/éppen ezért komoly rajongótábort kialakító folytatás jelent meg az inkriminált erdei tábort övező erdőkben áldozatait bestiálisan meggyilkoló nemmondommegmiről – az az HBO Maxon futó széria (első évada), a Crystal Lake tulajdonképpen az egész történetet kvázi gatyába rázó előzmény-történet. Brad Kane sorozata a ’80-as film sztoriját variálja és meséli el bővebben kifejtve, az egészet 1972-be átidőzítve. Ezt nem ragoznám, inkább javaslom, nézzünk utána a történet műfajának, a slasher horrornak – hiszen a Péntek 13.-franchise annak egyik eklatáns példája. Márcsak mihez tartást véget is… Muhaha.

A slasher a horrorfilmek egy alműfaja, amelyben egy vagy több gyilkos üldöz és gyilkol meg egy csoport embert, gyakran pengés vagy éles eszközökkel – rendszerint igen véresen, sokszor testet csonkolva, vagy brutálisan roncsolva. A slasher filmek jellemzően egy formulát követnek: egy múltbeli jogellenes cselekedet súlyos traumát okoz, amelyet egy megemlékezés vagy évforduló erősít fel, ami aztán újraaktiválja vagy újra inspirálja a gyilkost. A slasher gonosztevők egyáltalán nem természetfeletti, hanem kifejezetten reális, emberi lények (vagy valamikor emberi lények voltak). Tetteik objektíve gonoszak, mert csak így kötődhetnek az általános emberi erkölcshöz. És a többi, kultúr- és művészettörténeti előzményekkel, angolul. Kane nyolcrészes sorozata (ha nem lesz folytatása) viszont nem igazán slasher, bár vannak benne virtigli szeletelős jelenetek, de emellett hangsúlyt kap a fő karakterek személyes drámája is és vannak thriller-, vagy vígjátéki elemek is, miközben olyan társadalomrajzot is felfirkál lazán, mely gyanúsan cseng egybe az USA társadalmának jelenével is (fegyvertartás, vidéki lakosság “tettrekészsége” és problémalátása, stb.). Tökéletesen teremt kor- és műfaji hangulatot: egész egyszerűen tök jól lett összerakva ez a kis sorozat, melynek történéseit szépen meg lehet felelteni fejben az időben korábban készült, de történetidőben az itteniek után játszódó eseményekkel – értelemszerűen ez a sorozat elsősorban a műfaj iránt nem idegenkedőknek és az eredeti történet (valamelyikét, vagy az egészet) ismerőknek okozhat élményt. Kivitelezése hibátlan, profi. Linda Cardellini személyében emblematikus arcot sikerült találni a történet modernizálásához, de a többi karakter is igen markáns.