2010 május hónap bejegyzései

Michael Cristofer rendező és David McKenna író több mint tíz éves filmjének a magyar címe esetleg egy könnyed, bulizós komédiára, esetleg romkomra utalhat, de mondjuk, ha belekattintunk a szerzők filmográfiájába, már sejthetjük, hogy valószínűleg másról lesz itt szó. A Body … Bővebben… →

Ritkán kell teljes szívemből üdvözölnöm egy ízig-vérig manipulatív propagandafilmet, de A sivatag virága kapcsán mindenképpen ezt kell tennem, mivel a híres, szomáliai származású topmodell, Waris Dirie életét feldolgozó film érzékletesen és hatásosan beszél a nők nemi szervének a primitív kultúrákban … Bővebben… →

Szerintem, A lázadás az első vietnami produkcióban készült zsánerfilm, amit láttam életemben. Az Indokínai-félsziget keleti oldalán kanyargó, hosszúkás ország filmművészetének mindössze néhány -bár figyelemreméltó- szerzői filmje (pl. Zöld papaya illata, vagy az idei Titanicon a Vergődés) jutott el Európába, de … Bővebben… →

A közismerten jazzrajongó Clint Eastwood első igazi rendezői sikere volt a Charlie Parker életéről szóló filmje, mely kitűnően előrevetíti a későbbi “nagy” Eastwood-filmek legjellegzetesebb ismérveit: a lassan, mégis gördülékenyen hömpölygő epikát, az ide-oda ugráló időkezelést, az aprólékosan hiteles környezetteremtést és … Bővebben… →

A Ne szólj senkinek egy olyan film, amit -bár alapvetően nem szeretem a remake műfaját- szívesen megnéznék egy profi, thrillerben jártas rendező (mondjuk Fincher…) felfogásában, akár egy közepesen lejárt szavatosságú sztárral, mint pl. Tom Cruise, valamint egy nagyobb szkriptdoktori konferencia … Bővebben… →

A hajdan szebb napokat is látott, a történelemben kivételesen hosszan regnáló brit uralkodóház mára jócskán vesztett erejéből. A birodalom is szertefoszlott, ám még mindig jelentős befolyással bír. Hogy mást ne mondjak, a királynő kéri fel a mindenkori miniszterelnököt ténykedésére és … Bővebben… →

A közép- és dél-amerikai indián kultúrák meglehetősen alulreprezentáltak Hollywoodban, bár az igazat megvallva, északi testvéreik is sokáig csupán a nagybetűs gonosz, enyhébb megfogalmazásban a pofozógép, vagy a szánnivaló részeges nyomoronc szerepére kényszerültek. Na ja, sokáig a halott indián volt a … Bővebben… →

Sietve leszögezném, hogy ez egy igazi “ordibálós dráma“, mivel legutóbb egy nálam menőbb filmes blogon olvastam egy ilyen definíciót: a blogger en bloc utálta az olyan drámákat, amikben “ordibálnak”. Szíve-joga, bár ettől nyilván nem nő szakmai ázsiója. Hát, ti tudjátok … Bővebben… →

Az efféle filmeket igen nehéz megtalálni. Ha mégis, jobbára alig mérhető nézettségű közszolgálati adók késő éjjeli műsorsávjában keresendők (mint ahogy ez alkalommal is), illetve néhány bevállalósabb művészmoziban, amelyeket nem a jegybevételért tartanak nyitva. Az efféle filmek nem szórakoztatnak, hanem közkeletű … Bővebben… →