A kivételek erősítik a szabályt. Van ugye a közismert tétel a Trópusi viharból, miszerint sose szabad fullba nyomni a kretént (merthogy “Dustin Hoffman, Rain Man. Kreténnek tűnt, kretént játszott, nem volt kretén. Fogpiszkáló, kártyatrükkök, autista, naná, de nem kretén. Aztán gyütt Tom Hanks, Forrest Gump. Lassú, igen, kretén, talán, járógép a lábán, de Nixon behugyozott tőle és megnyert egy ping-pong versenyt, tehát nem kretén. Peter Sellars, Isten hozta mr. – infantilis, igen, de nem kretén. Te meg full kretént nyomtá’. Sose nyomjá’ full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Penn-t 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén volt. Oscar bácsi meg nem gyütt.“). Na most, Robert Aramayo bizony fullba’ nyomta a kretént a Miket nem beszélek című imádnivaló filmben, és meg is nyerte a brit “Oscar bácsit”, azaz a BAFTA legjobb férfi alakításáért járó elismerést, ami alig kisebb a hollywoodi verziónál (a film maga is nyert szépen egyéb kategóriákban).

A “kreténért” az érintettek nyilván nem fognak haragudni, hiszen ha valaki, ők igazán értik, a többiek pedig értsék ezt jól. A film a Tourette-szindrómakánt ismert egy idegrendszeri (neuropszichiátriai) fejlődési zavarral foglalkozik. A jellegzetes, de mégis sokféle variációban jelentkező tünetegyüttest akaratlan, hirtelen, ismétlődő mozgások és olykor kifejezette obszcén jelentéstartalmú, máskor csak egyszerűen artikulálatlan hangadások, azaz tikek jellemeznek, ami bizony sokszor megütközést, olykor felháborodást kelthet az ezzel találkozó, ám a szindrómáról ismeretekkel nem rendelkező átlagemberben. A Kirk Jones által az angol társadalmi drámáktól már korábbi jelentős példák alapján elvárható érzékenységgel, ám szinte kíméletlen őszinteséggel és hitelességgel megalkotott film valós történet, a ma is köztünk élő skót John Davidson története. Davidson tipikus példája a Tourette-seknek, alaposan meg is szenvedve mindazt, ahogyan a tudatlan külvilág fogadja megnyivánulásait. Aramayo (valamint Scott Ellis Watson a fiatal Davidsonként) valóban rendkívül látványos alakítást nyújt, miközben a film egyszerre mély drámaisággal és pokolian mulatságosan mutatja be mindazt, amit Davidson élete során átélt és ahogyan eljutott odáig, ameddig.