Nem vagyok biztos benne, hogy egészen jól sikerült Daniel Sánchez Arévalo koncepciója, mely leginkább talán valami “Professzoros” nagy bankrablás társadalomkritikus megidézésének néz ki. Az Ütközőpálya azonban így nem működik. Valami kisül a végére, de azért amíg odáig eljutunk, azért van zűrzavar, nem is kicsi. Napjainkban forrong Európa, állítólag megélhetési válság van, meg minden (hagyjuk Putyin titkosszolgálati tevékenységét meg a palesztin zászlókat), mindenért a neoliberális gazdaságot hibáztatják, amiben nyilván van is valami, meg a bankokat, amiben szintén. De azért nem a fosztogatás a megoldás a társadalmi egyenlőtlenségekre, amivel ugyanazt csináljuk, mint akiket büntetni akarunk, csak jóval ostobábban, otrombábban és butábban. A történet főszereplője okosabb akart lenni mindenkinél, de mégiscsak bankrablást szervezett, tulajdonképpen sikeresen, amiből még lehetett volna jó film is. De az, hogy a rablást több variációban mutatja be, miközben az akció szereplője az egyikben meghalnak, a másikban nem, a harmadikban félig, a negyedikben másik félig, közben a történet mégis halad előre, az azért nem több katyvasznál. Szerintem.