2017 november hónap bejegyzései

Politzer Péterrel együtt dolgoztam néhány évet, valamikor 2000 környékén. Ő hátul, a mozi egyik raktárában kialakított kis stúdióban vágott (főleg a Muhi András-féle Inforg Stúdió filmjeit), én a mozi előterében tettem a dolgomat. Volt, hogy tétova pillanatomban kamerát ragadtam, annak … Bővebben… →

A több tucat belga és francia film operatőreként ismert Philippe Van Leeuw rendezői karrierjének második alkotásából már világosan látszik, hogy erős elképzelésekkel épít tudatos életművet. Bemutatkozó rendezése (A nap, amikor Isten eltávozott) a közelmúlt egyik szégyenletes eseményéhez, a ruandai népirtáshoz … Bővebben… →

Zavarba ejtő filmmel állt elő a norvég Tommy Wirkola, akinek nevét a Náci zombik/Dead Snow című filmje óta rettegi értő és értetlen filmkedvelő szerte a világon. 2067-ben -ha jól emlékszem a jelen írás tárgyát képező film egyik jelenetében feltűnő évszámra- … Bővebben… →

Manapság már csak elvétve hallani az AIDS-ről, ami persze, nem jelenti azt, hogy ez a betegség eltűnt volna a Föld színéről, csupán arról van szó, hogy mára már hozzáférhetőek olyan gyógyszerkészítmények, melyekkel kordában lehet tartani e kórt. Az AIDS azonban … Bővebben… →

Mivel nem néztem a Trónok harcát (illetve igen hamar beleuntam), így fogalmam sincs, kik azok, akikkel reklámozzák ezt a filmet, amire viszont mégis jobban ülne az, hogy olyan ez a Megtorlás, mintha Quentin Tarantino elvesztette volna a humorát és egy … Bővebben… →

Ennek a filmnek több mint húsz évvel ezelőtt kellett volna elkészülnie, de azért mérgelődésre nincs ok: jobb későn, mint soha. A film címében említett név köztudomásúlag egy testvérpár családneve, Auguste és Louis Lumière-é, akik 1895. december 28-án, a párizsi Grand Café indiai termében, mintegy harminchárom … Bővebben… →

Találtam egyszer a neten egy útinaplót, amit egy olyan srác írt, aki egy szál hátizsákkal vágott neki Vadkeletnek, keresztül a lehető legzűrösebb régiókon. Sokan, meglepően sokak teszik ugyanezt, még bőven tart a divatja a hátizsákos csavargásnak, főleg nyugatról keletre, vagy … Bővebben… →

Először is, Vincent Lindon hangja… Ez a hang jelenti életem első komoly moziélményeit. Nem konkrétan Lindon hangja, hanem ahogyan ő beszél ebben a filmben, az a rekedtes, suttogva hadaró, szétbagózott férfihang, Jean Gabin és Michel Simon hangja, amely a mai … Bővebben… →