asanisimasa

Három évadot élt meg ez a szerintem alulértékelt krimi-sorozat, mikor 2024-ben a gyártó Starz nevű amerikai kábeltévé-társaság bejelentette, hogy nem lesz negyedik évad (a Netflixre most került fel a három évad). Így a Hightown sztorija befejezetlen maradt, de a bemutatott három évadban azért van annyi anyag, hogy érdemes legyen így is belefogni. Persze, ahogy megismerkedünk a szereplőkkel, a Cape Cod-félszigeten játszódó sztorival, látni fogjuk, hogy valahol mindannyian valamiféle őrült körforgásban élik meg a számukra rendelt időt. Mindegyik főbb karakter küzd valamillyen addikcióval, vagy drogokkal, vagy piával, de szexfüggéssel, érintőlegesen játékszenvedéllyel is találkozunk, miközben zaljik egy nyaralóhelyen tulajdonképpen megszokott élet, őrült bulikkal, zűrös ügyekkel, nem kevés bűnnel és bűnüldözéssel. Az egyik főszereplő, Jackie (Monica Raymund) például bár zsaru, de a félsziget leszbikus partijain előadott drogos-részeg tombolásai alapján első blikkre ezt senki nem mondaná róla. Ray (James Badge Dale), a helyi kábszerellenes rendőralosztály őrmestere csak szexfüggő. Olykor meglepően merész szexjelenetek, ezzel együtt szintén meglepően karcos, hiteles színészi alakítások az ügyesen és plasztikusan jellemzett, érdekes karakterekben. A három évadban szépen bonyolított, tüöbb szálon futó, de valahol egymással mindvégig összefüggő cselekmény -engem legalábbis- simán bevonzott, még akkor is, ha felületesen csak egy újabb drogos/korrupt zsarus történetet látunk benne. Mélyebben azért feltűnhet egy szép és szenvedélyes szerelmi történet is, sok, szociológiailag is hiteles, minden szempontból hiteles életsors, drog-, és alkoholista karrier, éles, raszteres fotó Amerikáról, alulnézetben. Valójában ez a történet egy eléggé hiteles látlelet a mai, amerikai éjszakai életről, amiben már nem kékre borotvált arcú, élre vasalt nadrágos olasz maffiózók viszik a prímet, ahol olyan természetességgel viseli mindenki szexuális, etnikai és bármi más másságát, mint néhány évtizeddel korábban ugyanott meginni az ivóban négygallonos Stetson-kalapban felhajtani a pultnál a dupla whiskyt.

A zsidó “Bruce Willis” egyszerre gyakja le a CIÁ-t és a MOSZAD-ot. Ez csak jó lehet… Nem is rossz a Cserben hagyva, egyáltalában nem az, csak éppen áldozatául esett a gyártók anyagi szempontjainak, illetve a COVID-nak. Ugyanis nincs igazán vége, egy csomó fontos szál függőben marad… Ennek ellenére érdemes megnézni a Lior Raz (pl. Fauda) főszereplésével és részben produkciójában készült izraeli thrillert, ugyanis ami az ekészült kilenc részben lezajlik, az addig egy remekül megírt, roppant izgalmas és ma már pontosan tudjuk azt is, hogy igenis reális állításokat, titkosszolgálati tevékenységeket megrajzoló történet, ami úgy feszül végig, mint egy lövésre húzott íj.

Lior Raz abszolúte dominálja a sztorit végig. Itt egy Tel Aviv-i idegenvezetőt alakít, aki boldog házasságban él amerikai, de modern balett-táncosi karrierjét Izraelben kiteljesíteni kívánó feleségével, aki tragikus hirtelenséggel rögtön az első részben elhalálozik. Lior karaktere pedig, ahelyett, hogy összeomlana, a baleset zavaró körülményeit nem értve nyomozásba kezd. Persze, kiderül, hogy azért ilyen fizimiskával nyilván nem az idegenforgalom volt a pali elsődleges pályaválasztása, nem véletlenül történik majd a továbbiakban az, amit az első mondatban jeleztem. Lior Raz tényleg Jack Bauer-i készségeket mutat az akciókban, és elpusztíthatatlan, mint az igazi Bruce Willis, nem is rajta, és nem a többi alkotón múlt a -nomen est omen- idő előtti elkaszálása ennek a történetnek. Főleg, hogy általában az izraeli gyártású sorozatokban olyan színes elemeket láthatunk, amit máshol nemigen: pl. klasszikafilológus-, vagy éppen pszichológushallgató-külsejű, halál szimpatikus fazonok gyilkolnak hidegvérrel, miközben törékeny szépségű, de übervagány rendőrnők fedezik őket héthónapos terhesen – vagy éppen csapják rá a rosszarcú bűnösök csuklójára a bilincset. Kár ezért, néztem volna még…

Jelenleg ott tartunk, hogy Mickey Haller Los Angeles-i ügyvéd eddig hét történetnek volt fő karaktere Michael Connelly bűnügyi univerzumában. Az igazság ára című Netflixes sorozat eddigi három négy évadának kreátorai, Ted Humphrey és David E. Kelley azonban kicsit összekeverték Connelly (egyik) regénysorozatának etapjait, hiszen Matthew McConaughey által címszerepelt, 2011-ben bemutatott sikeres mozi cselekménye itt például a második évadban jelenik meg, amolyan fősodorként, körbefonva más Haller-történetből kiemelt más sztorikkal.

Azt azonban le kell szögezni gyorsan, hogy az eddigi évadok cselekménye szépen meg van sodorva: a több irányból kígyózó szálak szépen olvadnak egymásba és éppen csak annyi cselekményszál marad szabadon, függőben, amennyi elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy továbbmenjen a történet egy majdani negyedik ötödik évadra. A fő karakter ugyebár egy ügyvéd. Az első évadban egy súlyos baleset, majd egy hosszas drogrehabilitáció után egy bonyolult ügyvédi praxis szakad rá örökségként, hogy aztán a harmadik végén, néhány egyszerűnek tűnő, de mindig veszélyes buktatókat tartalmazó ügy megoldása után menő sztárügyvédként nézzen döbbenten maga elé, miután … de ezt nem spoilerezem el. Közben szerethető karaktereket ismerünk meg mellette és gyűlöletes fazonokat látunk elbukni ellenében. Mickey Haller, bár előszeretettel hesszel a Lincoln Continental nevű amerikai luxusautó-márka különböző modelljeiben, alapvetően jó ügyvéd, aki hivatás- és küldetésszerűen küzd a hendikepesek és esélytelenek jogaiért az amerikai igazságszolgáltatás teátrális bürokráciájában. A műfaj ennek megfelelően krimi és tárgyalótermi dráma, a töltet pedig romantikusan humanista és harcosan moralista. Bár Haller megveszekedetten küzd a jó ügyekért, amolyan modern Petrocelliként ő sem veti meg a kisebb, sőt, olykor nagyobb simliskedéseket, stikliket és féllegális jogi trükköket, kiskapukat: exitus acta probat, azaz a cél szentesíti az eszközt. Nála legalábbis, amiért mi, nézők egy percig sem hibáztatjuk.

Izgalmas, jól megírt bűnügyi történet(ek) ezek tehát, melyek mindig egy-egy katartikus tárgyalótermi előadásban csúcsosodnak ki (végül), ahol mindig győz az igazság, de ne kérdezd, milyen áron. Mindeközben, a komoly bűnügyek tisztázását körbelengi valami laza, joviális derű, ami nemcsak Haller szertelen, körmönfont és szellemes érveléséből jön, hanem egész személyiségéből, életfelfogásából és az emberek iránti szeretetből. Emellett, egy filmsorozathoz képest igen mély és szakmai betekintést is nyerhetünk az amerikai igazságszolgáltatás és a jog felépítésébe, fontos elemeibe és alkotórészeibe is – engem legalábbis ezek fogtak meg leginkább: bár messze nem ez a legelső amerikai tárgyalótermi történet(füzér), amit láttam, de például az esküdtszék szerepét, hogy mi a dolga velük az ügyésznek és az ügyvédnek, még soha nem láttam ennyire plasztikusan át, mint itt. Tudom, egyéni szocprobléma, meg mire megyek én ezzel itt, Magyarországon, de akkor is. Élveztem eddig és remélem, még fogom is (az ötödik évad már zöld lámpát kapott) – és még akkor is, ha -kis baki- az örmény és a grúz nem ugyanaz.

Ha nem tudom, akkor is rávágom az első rész után, hogy német gyártású sorozatot/filmet nézek. Hibátlan, precíz képek, szikrázó akciójelenetek, pikkpakk működik benne minden – csak éppen lélek és igazán eredeti, blikkfangos ötlet nincs az Ismeretlen című új, Netflixen futó szériában. Az évadzáró fordulat-sorozat pedig annyira gagyi, már a cselekmény szintjén -technikailag mindvégig profi minden- hogy téynleg a fal adja a másikat. Most komolyan, egy simán bekapcsolva hagyott mobiltelefonnal be lehet zsarolni egy fő hírszerző paracsnokmókust, egy orosz/német kettős ügynököt?! És nem csak ez ilyen banális hülyeség a sztoriban… Amúgy az évad feléig nincs nagyobb gond, izgalmasan fut a visszavonult kémpár kontra régi ügyből visszaütő, bonyolult bosszútörténet, a végére azonban elfogyott a szufla és tényleg jönnek a kínosan banális megoldások. Mintha “útközben” jött volna az ötlet, hogy ezt folytatni kell… Simán be kellett volna fejezni és elvarrni az összes szálat és akkor ez egy jó erős közepes kémthriller lehetne, de így, ezzel a nyitva hagyott fináléval én nem sok reményt látok egy nézhető második évadra.