Az eltérített járat egy George Kay és Jim Field Smith által készített brit thriller sorozat, Idris Elba főszereplésével, s mnt ahogyan a címéből is sejthető, egy repülőgépeltérítéses történettel van dolgunk (az első évadban legalábbis). Bár előzetesen úgy tűnhet, nekem is úgy tűnt, hogy egy meglehetősen elcsépelt sztori lesz ez, de az alkotóknak azonban sikerült felrázni ezt a fáradóban lévő alműfajt, vegyítve egy csipetnyi politikai thrillerkedéssel, egy csipetnyi klasszikus maffiás sztorival, magánéleti melodrámával és a szűk térben elképzelhető összes személyes tragédiával. Elba egy profi nagyvállalalti tárgyalóspecialistaként saját, felbomlóban lévő házasságának megmentésére utazik Dubajból Londonba, mikor bekövetkezik a címből következő esemény és természetesen, ő lesz az, aki a dolgok sűrűjében vág rendet. Hogy miként, az legyen egyelőre a sorozat titka: én úgy néztem meg ezt az első nyolc részt a szabadnapomon, hogy enni is elfelejtettem közben. Feszül, húz és magával ránt, miközben az adódó logikai bukfenceken is simán keresztül lendülünk a nagy svungban, miközben az első évadban számunkra igen szórakoztató magyar szál is feltűnik, szerencsére Anna Kovácsra (Kaisa Hammarlund – hogy miért nem találtak erre a szerepre egy magyar színésznőt, azt viszont nem tudom…) büszkék lehetünk. Mindenesetre, ne repülőgépes utazás előtt/közben nézzük. 🙂

A második évadban nem nem repülünk, hanem metróra szállunk, méghozzá Berlinben. Ha lehet, ez egy még cinkesebb alműfaj, hiszen egy metró eltérítése, tekintve, hogy egy kötöttpályás vasúti eszközről van szó, meglehetősen problematikus és macerás történet, főleg, hogy sokkal egyszerűbb a külső beavatkozás, még akkor is, ha a metró a föld alatt közlekedik. Bár tény, készültek már kifejezetten izgalmas metrós történetek, ha nem is sok… E széria kreatorai szerencsére ezt is egészen jól megoldották, persze, ha nagyon szét akarnám cikizni és Vitézy Dávid-szintű közösségi közlekedés-bubus lennék, akkor nyilván találhatnék vicces bakikat – de én alapvetően pozitívan szeretek viszonyulni minden filmben és ha képes elvinni magával, akkor én szívesen megyek vele, akkor is, ha -teszem azt- szkafander nélkül kell lélegezni a világűrben. Másrészt, bár ez tényleg elég faramuci ötlet, egészen jól sikerült egy szálra fűzni a két évad történéseit, valamint főbb karaktereit is, amiért én egyértelműen megtapsolom ezt a cuccot és remélem, lesz belőle még.