Oké, Barry tök olyan, mint Dexter, azaz mégsem. Mindkettő gyilkos, ráadásul mindkettő sajátos morális elvek mentén gyilkol, legtöbbször gonosz embereket, mindkettő meglehetősen egzaltált, ám valahol rendkívül szimpatikus figura, azonban Barry története mégis sokkal kerekebb, története messzebb és mélyebbre megy el, miközben szórakoztatóbb, mulatságosabb és a végére bizony sokkal sötétebb is, mint Dexé. Alec Berg és Bill Hader (utóbbi el is játssza Barryt) minden kézenfekvő párhuzam ellenére egy teljességgel egyedi, ráadásul lezárt sorozatot alkotott meg ezzel az afganisztáni veteránból lett bérgyilkosból lett amatőr, majd profi színésszé vált, majd elbukott karakter történetével. Aki közben elég komoly morális ívet húz jellemfejlődésében, emberi kapcsolataiban és szakmai előmenetelében, miközben körülötte szintén elég mókás és színes figurák kerülnek egymással -legtöbbször konfrontatív- kapcsolatba.

Mindemellett műfajilag is rendkívül színes a sorozat. Egyfajta vad szörf szinte a létező összes mainstream műfajon keresztül, thrillertől a romantikus drámáig, csajos szappanoperától a bírósági drámáig, a maffia-történetektől a bennfenteskedő médiakritikákig, a vérbő, gatyahumorú komédiától a szeletelős, bélkiontós horrorig és vissza. Utalásokban, sőt, konkrét idézetekben azonban ott van a teljes filmtörténelem, ha figyelsz és veszed a lapot, ott lüktet a kreatív szellem és alkotói energia. Sokat megtudsz kvázi laikusként a színészi munka lényegéről, a színpadi alkotás igen bonyolult lélektanáról, hogy mire fel kerülhetnek vád alá a való világban a nagyközönség számára jól ismert, sőt népszerű színházi és filmes személyiségek, miközben találó karikatúráját kapod a filmkészítés fonákságairól is. Remek mellékkarakterek színesítik tovább ezt az amúgy is szerteágazó, de mégis magával ragadó történetet, melynek az első három évada nyaktörő fordulatokban és poénokban gazdag és zseniális, csak a negyedikben érezni pici fáradást – hogy közel már a vég.