A sorozatgyilkos tulajdonképpen korunk hőse, legalábbis nagyjából erre a következtetésre jutna egy nálunk sokkal fejlettebb földönkívüli, ha belenézne a stream-szolgáltatók kínálatába. De tény, valós számukhoz képest -szerencsére- alaposan felülreprezenált ez a bűnelkövető-típus, akik valamilyen okból -látszólag- kizárólag az USA-ban folytatták/folytatják szörnyű tevékenységüket (holott tudni, hogy pl Oroszországban is bőven akadnak effélék, csak ugyebár, az információ onnan jellemzően csak erősen szűrt és módosított formában jön ki). Hogy miért alakult ez így, miért, milyen ok-okozati összefüggésben válik valakiből sorozatgyilkos, na, ez valóban megérne egy alapos kutatást, nyilván volt is ilyen… Annyi biztos, hogy érdekes(en szörnyű) személyiségek ezek, akik valamilyen okból embereket ölnek halomra.

Az Unabomber néven elhíresült fickó is az, hiszen már 16 évesen a Harvardra járt, a világot megjobbítani szándékozó filozófusnak készült, később mégis 3 embert megölt és sokat csúnyán megsebesített általa később tudományos esszében publikált indokok alapján levélbombáival, mígnem az FBI fennállásának addigi legdrágább nyomozása után egy elhagyatott erdei kunyhóban le nem tartóztatták az akkor már erősen középkorú Ted Kaczynskit, a címszereplőt. Az Unabomber című film az ő történetét meséli el, korabeli dokumentumok által illusztrált játékfilmben, egyfajta zanzásított értelmezését adva karakterének, ami nyilvánvalóan ennél sokkal bonyolultabb lehetett, de az a gondosan, kíméletlen logikával felépített gondolatiság, amivel tetteit indokolni szándékozott, az mindenképpen megért volna egy ennél bővebb, alaposabb bemutatást, ha az elemzésről, a személyiségének mélyebb feltárásáról ne is beszéljünk. Ez így azonban mindössze egy felületes, bár szépen egybesimított sztori, de semmiképpen nem mérhető a műfaj komolyabb igényű darabjaihoz (pl. a Monster-sorozat és társai).