Egy helyenként igen véres vietnami veterán utózönge keveredik az 1972-ben még nagyon-nagyon déli Tennessee faji előítéletektől fullasztó levegőjében terjengő melodrámájával egy ma is érdekes időkapszulában ebben a nyolc epizódos minisorozatban, melyet Max Allan Collins regénye alapján Graham Gordy és Michael D. Fuller készített a Cinemax számára, Greg Yaitanes rendezésében. A címszereplő Quarry (Logan Marshall-Green) egy vietnami veterán, akit második bevetéséről hazatérve jobbára csak háborús bűnösként fogadnak és előtte nagyjából az az életút áll, amit már számtalan poszt-háborús történetben megismertünk. Tehát semmi jó. Quarry, azaz rendes nevén Mac Conway -most nem részletezem, hogyan- de végül is elfogad egy kínálkozó egyáltalán nem veszélytelen, de annál inkább bűnös ajánlatot, mint egyetlen kiutat szorult anyagi és egzisztenciális helyzetéből: egy titokzatos megbízó célszemélyeket ad neki koponyánként 4000$-ért, akiket likvidálnia kell. Ez a történet egyik része.

A másik Mac személyes drámája: ki várja otthon, várja-e egyáltalán, s hogyan tovább. Közben zajlik a ’72-es elnökválasztási kampány, melynek tétje -itt- az, hogy folytatódik-e a vietnami háború, vagy sem. Lépten-nyomon megjelenik a történetben a dél-közép mélyen gyökerező rasszizmusa, de ezen kívül a társadalmi rétegződésből adódó fesztültségek is, ami Mac családját is szétfeszíti. Lassan, a széles Mississippi folyamához hasonló áramlásban zajlik ez a családi/társadalmi melodráma, közben mindenkiről szakad a verejték a szemmel láthatóan párás, fojtogató hőségben, amit Mac és gyilkos megbízása, valamint vietnami flashbackek akciói, néhány pikáns szexjelenet és a kor és a hely jellemző zenei stílusaiban, a bluesban, a spirituálékban, a countryban és korai soul-funkokban tobzódó, remek kocsmai jelenetek tagolnak, ritmizálnak. A spanyolviaszt nem találja fel itt senki, viszont mégis van érdekessége a történetnek, mely igazából a végén válik kerek egésszé. Végig baromi jó fílingje van a filmnek, igazi, lusta, tikkasztó televény, jó zenékkel, baromi hiteles korábrázolással, kocsikkal, korabeli hi-fikkel és bakelitlemezekkel, ruhákkal és más kellékekkel – aki ezt bírja… Én nagyon. Közben megtudjuk azt is, hogy 1972-ben, a Tennessee-álambeli Memphisben sok egyéb mellett például egy medencés családi ház 8500$-ba, egy bérgyilkosság 4000$-ba, egy gramm fű 2.75$-ba került. Valamint, 1972-től járhattak egy iskolába a fehér és fekete gyerekek és végül Nixon nyert.