A közép- és dél-amerikai indián kultúrák meglehetősen alulreprezentáltak Hollywoodban, bár az igazat megvallva, északi testvéreik is sokáig csupán a nagybetűs gonosz, enyhébb megfogalmazásban a pofozógép, vagy a szánnivaló részeges nyomoronc szerepére kényszerültek. Na ja, sokáig a halott indián volt a jó indián abban az országban, amely szívesen aposztrofálja magát a demokrácia első számú exportőrének. A sziúk, komancsok, apacsok és társaik mára már olykor pozitív főszereplővé is előlépnek, nem kis mértékben köszönhetően az indiánt soha nem látott Karl Maynak, a farkasokkal táncoló Kevin Costnernek és a többieknek. Ellenben a mexikói, guatemalai, vagy az andoki indiánok elképesztő magasságokig jutó, kifinomult kultúrájukról eleddig mozivásznon alig esett szó, könyvekben is jobbára csupán fantaszták, jövőbelátók és kérdésfeltevők gyúrták agyukat meghökkentő tudományos és technikai eredményeiket illetően. Persze foglalkoznak ún. “komoly tudósok” is e népekkel, de ők eredményeiket általában nem “popkulturális közegben” publikálják.
A hollywoodi álomgyár gigászi gépezete Ausztráliából importálta ügyeletes kultúrantropológus művelődéstörténészét, akit ezelőtt első vonalbeli színészsztárként ismerhetett meg a nagyérdemű. Mel Gibson néhány éve megelégelhette a legjobb seggű és legsármosabb Igazságos János mások által irigyelt, de belülről valószínűleg unalmas szerepkörét, és nagyszabású történelmi tablók rendezésébe fogott. A középkori Skóciába kalauzoló Rettenthetetlen díjesőt, míg a Jézus kereszthalálát naturálisan bemutató Passió nagy vihart és komoly bevételt okozott. E kettő eredményeképpen készülhetett el Gibson és cége, az Icon Productions új vállalkozása, az ősi maja civilizációba kalauzoló Apocalypto.
Az első két film is komoly energiákat fektetett a minél hitelesebb, és kultúrtörténetileg is helytálló miliő megteremtésére, de míg a Rettenthetetlen esetében ez jobbára a fegyverzetek és a csaták reprodukálásában merült ki, a Passióban már a film nyelve is korabeli volt. Persze, utóbbi esetben a téma jóval nagyobb tömegek érzékenységét sérthette és sértette is, így nem csoda az aprólékos és minden részletre kiterjedő odafigyelés. Az ebből fakadó viták Gibson kedvét azonban nem vették el, ez alkalommal is folytatta a nagy műgonddal kivitelezett és szinte szőrszálhasogató alaposságú filmkészítést. Mivel a maják kultúrtörténetéhez konkrétan nem sokat értek, így nem tudom megítélni, milyen tudományos hitelességű az a temérdek, csontokból, fogakból álló, kövekkel és patinás rézzel gazdagon díszített fejdísz, maszk, nyaklánc és harci eszköz, amit e filmben felvonultattak, így laikusnak azonban szemkápráztató. A szereplők egytől egyig helyi erők, tehát antropológiailag is stimmel minden. A forgatás helyszíne is hiteles: a maják, mintegy négymilliós lélekszámban, a mai napig is a Yucatán-félszigeten élnek, itt forgott a film is. Őserdőt még találtak összefüggőt, a piramisokkal telezsúfolt maja fővárost pedig felépítették egy kukoricamezőn. Dean Semler, a Farkasokkal táncolóval Oscart nyert, és ezzel egyben indiánszakértővé is avanzsált operatőr pompázatos nagytotálokban, az üldözési jelenetekben expresszív, vadul kaszáló közelikben alkotja meg a film izgalmas látványvilágát. A kellékek, felszerelési tárgyak, díszek mint már említettem, gazdagok, a testékszerek és tetoválások lehet, hogy új divatot is indítanak.
Mind a főbb szerepekben, mind a nagyszámú statisztéria kiválasztásában az lehetett az instrukció, hogy kizárólag szép embereket vehettek fel, hogy aztán véresen tátongó sebekkel, kelésekkel, kifolyó szemgolyóval jól el lehessen őket csúfítani. A körme mindenkinek koszos és töredezett, rendben is van ez így, hiszen a dzsungel nem higiénikus környezet. A látványosan sokszor vicsorogtatott rothadó (mű)fogazatokat viszont nem értem, hiszen ha valaki “bio” módon táplálkozott valaha, akkor azok a maják voltak. Így azonban nem tudom mitől rohadtak a fogaik… Ráadásul Jaguár Mancs, a főhős fogai, amelyek a film elején a többiekéhez hasonlóan iszonyú állapotban voltak, a film végére alaposan megjavulnak. De az is lehet, hogy a pozitív végkicsengés láttatja csak ezt velem. A film sztorija míg ideáig eljut, egyenes irányban fejlődik minden felesleges kitérő, csavar és elágazás nélkül. Az “alma nem esik messze a fájától”-dramaturgia, a főnök fia is főnök lesz, sőt annak a fia is. A hősiesség pedig családi hagyomány. Nincs meglepetés, Mel Gibsontól, akinek ez alkalommal nem nyomja vállát a Szent Biblia súlya, ezt várjuk. Hősmese, rengeteg vérrel és brutalitással. Ám ezenkívül semmi más, hacsak az nem, hogy van már maja indián hőse is Hollywoodnak…(2006.12.22.) Asanisimasa:6/10
Kategóriák
- Amazon Prime (3)
- Film (2 442)
- Filmnaplók (125)
- Hírek (251)
- HBO Max (51)
- Merza Gábor sörös filmajánlói (10)
- Netflix (49)
- Perry szerint… (24)
- Poroló (69)
- Saját szoba (59)
- Színház (36)
- Szemlék, filmfesztiválok (144)
- Tévé (973)
- Zene (31)
Meta
Szerzők
Blogroll
- Mit nézzünk ma este a tévében? Filmajánlatok a tévék műsorából
- Saját szoba – filmes blog
Legutóbbi hozzászólások
-
Legutóbbi bejegyzések
Tetszési indexek
Archívum
- 2022 május
- 2022 április
- 2022 március
- 2022 február
- 2022 január
- 2021 december
- 2021 november
- 2021 október
- 2021 szeptember
- 2021 augusztus
- 2021 július
- 2021 június
- 2021 május
- 2021 április
- 2021 március
- 2021 február
- 2021 január
- 2020 december
- 2020 november
- 2020 október
- 2020 szeptember
- 2020 augusztus
- 2020 július
- 2020 június
- 2020 május
- 2020 április
- 2020 március
- 2020 február
- 2020 január
- 2019 december
- 2019 november
- 2019 október
- 2019 szeptember
- 2019 augusztus
- 2019 július
- 2019 június
- 2019 május
- 2019 április
- 2019 március
- 2019 február
- 2019 január
- 2018 december
- 2018 november
- 2018 október
- 2018 szeptember
- 2018 augusztus
- 2018 július
- 2018 június
- 2018 május
- 2018 április
- 2018 március
- 2018 február
- 2018 január
- 2017 december
- 2017 november
- 2017 október
- 2017 szeptember
- 2017 augusztus
- 2017 július
- 2017 június
- 2017 május
- 2017 április
- 2017 március
- 2017 február
- 2017 január
- 2016 december
- 2016 november
- 2016 október
- 2016 szeptember
- 2016 augusztus
- 2016 július
- 2016 június
- 2016 május
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2016 január
- 2015 december
- 2015 november
- 2015 október
- 2015 szeptember
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 április
- 2015 március
- 2015 február
- 2015 január
- 2014 december
- 2014 november
- 2014 október
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2014 június
- 2014 május
- 2014 április
- 2014 március
- 2014 február
- 2014 január
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 április
- 2013 március
- 2013 február
- 2013 január
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 szeptember
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 június
- 2012 május
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 október
- 2011 szeptember
- 2011 augusztus
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 október
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
- 2010 április
- 2010 március
- 2010 február
- 2010 január
- 2009 december
- 2009 november
- 2009 október
- 2009 szeptember
- 2009 augusztus
- 2009 július
- 2009 június
- 2009 május
- 2009 április
- 2009 március
- 2009 február
- 2009 január
- 2008 december
- 2008 november
- 2008 október
- 2008 szeptember
- 2008 június
- 2008 május
- 2008 április
- 2008 március
- 2008 február
- 2008 január
- 2007 december
- 2007 november
- 2007 október
- 2007 szeptember
- 2007 augusztus
- 2007 július
- 2007 június
- 2007 május
- 2007 április
- 2007 március
- 2007 február
- 2007 január
- 2006 december
- 2006 november
- 2006 október
- 2006 szeptember
- 2006 augusztus
- 2006 július
- 2006 június
- 2006 május
- 2006 április
- 2006 március
- 2006 február
- 2006 január
- 2005 december
- 2005 november
- 2005 október
- 2005 szeptember
- 2005 augusztus
- 2005 július
- 2005 június
- 2005 május
- 2005 április
- 2005 március
- 2005 február
- 2005 január
- 2004 december
- 2004 november
- 2004 október
- 2004 szeptember
- 2004 augusztus
- 2004 július
- 2004 június
- 2004 május
- 2004 április
- 2004 március
- 2004 február
- 2004 január
- 2003 december
- 2003 november
- 2003 október
- 2003 szeptember
- 2003 augusztus
- 2003 június
- 2003 május
- 2003 április
- 2003 március
- 2003 február
- 2002 december
- 2002 november
- 2002 október
- 2002 szeptember
- 2002 augusztus
- 2002 július
- 2002 június
- 2002 május
- 2002 április
- 2002 március
- 2002 február
- 2002 január
- 2001 december
- 2001 november
- 2001 október
- 2001 szeptember
- 2001 augusztus
- 2001 július
- 2001 június
- 2001 május
- 2001 április
- 2001 március
- 2001 február
- 2001 január
- 2000 december
- 2000 november
- 2000 október
- 2000 szeptember
20-on éves fejjel sokat foglalkoztam a maya kultúrával, így nagyon vártam anno a filmet. Sajnálatomra az első implantátumról, a csokiról, a kalandárjaikról, a naptárjaikról, a 20-as számrendszerükről, földművelési-csillagászati stb ismeretük nagyon háttrében volt, legalább egy képfoszlány, valami utalás igazán megillette volna őket (Guatemalai maya leszármazottak joggal fogalmaztak meg kemény kritikát). Mindazonáltal a harciasság, s fejdíszek, a színek és a hangulat, valóban olyasmi lehet mind a drezdai iratokban megmaradt részletekre ill. pár spanyol pap leírására utal. Nekem tetszett a film, naturalista, ilyen (nekünk) szadista népcsoport volt. Mint ebben az időszakban EU-ban sem voltak kíméletesebbek, sőt inkákkal csúnyábban elbántak…. hosszú.. a film maga 8/10 (de én elfogult vagyok ebben a témában).
Az első fele unalmas volt, de nagyon, a második fele pedig pörgött végig, jobb lett volna, ha gyorsan lezavarják az elfogást és a szökést, mondjuk 20 perc alatt, így még akár nézhető is lett volna.
Ui.: A fogakról lévő írásra cak most reflektlok: ők voltak akik a csokit chilivel keverve fogyasztották, kakóbab és a többi, valamint első jáde-implantátum is a majákhoz fűződik. ergo a fogaik az édességtől romolhattak… de erre annyira nem figyeltem a filmben, hiteles, jó, csak kár, hogy ezt a vad-barbár mivoltukról szól ez a film, még említésre sem méltatják a csillagászat, a 2-5-20-as számrendszedrüket, a naptárukat, a speciális vonal és pöttyös számolási módjukat, a íráskészségüket (ami egyedi mindmáig), valamint az ültetési, vetési, aratási szokási szisztémájukat…
@ChrisDry: Ja ez lehet, hogy így van. Bár, felületes fogászati ismereteim szerint a fogak romlását a genetikai hajlamon túl elsősorban az iparilag finomított élelmiszerek (kristálycukor!), a dohányzás (ez mondjuk lehetséges…) és a piálás okozza. Vagy tudja a Dr.Francz. A genetika is közrejátszhat, hiszen ha azt vesszük, hogy az amerikai őslakosok Ázsiából érkezhettek, akkor lehetett rossz foguk, hiszen az ázsiaiaknak is rosszabb a foguk, mint pl. az afrikaiaknak vagy indiaiaknak. Ennek oka lehet a genetikai hajlam.
Azt észrevettétek, hogy minden indiános filmbe kell egy európai (igazából ő a főszereplő), akivel azonosulni tudunk. Pl. Farkasokkal táncoló, Geronimo, Utolsó mohikán. Az indiánok amúgy érdektelenek, érthetetlenek számunkra.
Azon filmek kevese az Apocalypto, amiben ezt a lüke hollywoodi sablont elhagyták – meg is bukott, mint Costner Rapa Nui-ja.
De nem hiszem, hogy Gibson víziója a maja kultúra bemutatása lett volna, inkább egy tanmese, amire a film utolsó öt perce világít rá: there is always a bigger fish.
Igazi nagy íve van a filmek: törzsek háborúja – kultúrák háborúja – civilizációk háborúja.
Nálam 10/10
ps. csokoládét először az európaiak (svájciak) készítették édességként. A classic verzió sós volt (és persze, csilis).
@preeda: Én úgy tudom, hogy az eredeti csokoládé valami 40-féle fűszerrel készült. Állítólag. Az a chiliscsoki, amit mi eszünk, már lehet cukros is, bár az igazi ínyencek abból is a minél magasabb kakaótartalmút fogyasztják, amibe értelemszerűen kevesebb a cukor. Hogy a fogak romlásához hozzájárul a cukormentes csoki is, hát ezt tényleg csak Mel Gibson tudhatja..:)
Az indiános filmben mindig fehér a főszereplő, ez azért részben igaz csak, mert a Táncolókban azért épp az az érdekes, hogy az indiánoknak jéééé, arca van! Ezek emberek, és van nekik kútturájuk is! Az Utolsó mohikán dettó. A Geronimora nem emlékszem. De ezek épp a kivételek, melyek közül az Apokalypto nyilván a legtisztább. A tucatwesternekre viszont abszolút igaz ez: az indián szinte mindig gonosz, arctalan, és vagy lovat lop, vagy gyilkol, a legjobb esetben a kocsma mellett tarhál tüzes vízre.
Ez az ív érdekes, és tulajdonképpen szerintem is áll, bár így asszem nem gondoltam végig még a filmet. De 10-et nem tolnék rá, mert azért néha untam, de ez én vagyok.
10-est biztosan nem érdemel, a története oly egyszerű, mint a faék. Holott könnyedén el lehetett volna képzelni egy a maja kultúrába jobban beágyazott sztorit is. Itt a maják valójában gonosz hódítók voltak, idegenek a film főszereplőjének szempontjából. Tulajdonképpen ő is olyan idegenül nézte a maja várost, mint mi nézők. Úgyhogy tulajdonképpen mégiscsak “fehér” volt a főhős, azaz a film tárgyát képező kultúrán kívül álló, és hogy ne lógjon ki a lóláb, a majákhoz képest “vademberré” tették.
@preeda: Megbukott? A 120 milliós bevétel (ebből 50 Amerikában) 40 milliós költségek mellett szerintem elég korrekt eredmény.
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szerda | asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Szombat | asanisimasa