Annak idején egy jófej kistanárnő ajánlotta elolvasásra az Életben maradtak című könyvet, mely egy argentin rögbicsapat túlélőjátszmáját mesélte el: ők az Andok csúcsai között zuhantak le repülőjükkel, hogy aztán néhányan végig is játsszák a játékot, miután a többség ottmaradt. Kéthónapnyi szenvedés, élelem nélkül, minek után még kannibalizmus is előfordult – ahogyan a valóságban, hiszen a regény valóban megtörtént eseményt mesélt el. Ez a most Netflixen futó, eredetileg a Showtime-on bemutatott Túlélőjátszma letagadhatatlanul ennek fiktív variációja.

Alkotói, Ashley Lyle és Bart Nickerson két dologban gondolták tovább a történetet. Itt egy leány focicsapat zuhan le valahol a Sziklás-hegységben, ami már önmagában hordozza az erdőben bolyongós, sikoltozós tinihorrorok kliséjét, a lányok között szintén közhelyes, vérre menő rivalizálással és hisztérikusan kitörő érzelemzuhataggal, megfejelve ezt az egészet az erdőben bolyongás misztikus hozadékával, lásd még Evil Dead, és társai. Ami számomra érdekesebb, az a másik “újítás”, mely szerint a cselekmény másik fő vonulata a túlélők évtizedekkel későbbi életét követi végig, hogyan dolgozták fel azoknak a szörnyű napoknak történéseit (minden, ami az Életben maradtak túlélőivel és áldozataival megtörtént, csak négyzetre emelve). Az első évad éppen e másik szál miatt kifejezetten izgalmas volt, jók a színészek (különösen Christina Ricci kis kreténje tetszett), meghökkentők a fordulatok. A második évadban azonban túlsúlyba került az erdő szellemének misztériuma, meg egyéb nu age-es baromságok, amiktől amúgy is könnyen kapok sikítófrászt, úgyhogy, ezt már közel sem bírtam annyira… Valószínűleg megöregedtem.