Tulajdonképpen olyan ez a ropogósan fris(ch) német/osztrák akció-krimisorozat, mintha Guy Ritchie csinálta volna bárminemű humorérzék nélkül, könnyesen szentimentalistára részegült állapotban. Ritmusa ugyan van, az amúgy banális és közhelyeket puffogtató cselekmény végighúzza a nézőt, aki vállalkozik a kalandra, hogy megmerítkezzen Bécs, Berlin és Marseille soknemzetiségű maffiáinak egy rubelen való összezördülésén. Akciók mondjuk azt, rendben vannak, de hát tudjuk a töméntelen Cobra 11 és hasonló német krimiből, hogy rengeteg remek kaszkadőrjük van, akiknek munkát kell adni. “A hajdani kasszafúróból lett tisztes lakatosmester, akit előélete visszakényszerít a bűnös múltjába, még családját is magával rántja a rosszba, de a végén minden rendbbe jön”-motívum viszont annyira klisé, hogy bárki mond ilyen irányú cselekményt görgető filmet kapásból, legalább tízet – itt a végkifejlet ráadásul annyira bárgyú, hogy a fal adja a másikat. Két jó karakter azért volt a Görbe utakon című sorozatban: a Piros nevű, rendkívül unszimpatikus bécsi boss (Karl Welunschek), valamint a Joseph nevű, keményöklű taxisofőr (Christoph F. Krutzler). Velük el tudnák képzelni egy ennél lényegesen jobb közép-európai gengsztertörténetet: ehhez azonban elsősorban egy vagy több tehetséges, kreatív író szükségeltetik, ami innen hiányzik. Másrészt, érdekes rajta tesztelni esetleges némettudásunk (borítékolom, lesz meglepetés!).