Bird – Charlie Parker élete (Bird, 1988)

A közismerten jazzrajongó Clint Eastwood első igazi rendezői sikere volt a Charlie Parker életéről szóló filmje, mely kitűnően előrevetíti a későbbi “nagy” Eastwood-filmek legjellegzetesebb ismérveit: a lassan, mégis gördülékenyen hömpölygő epikát, az ide-oda ugráló időkezelést, az aprólékosan hiteles környezetteremtést és azt, hogy a célkeresztben mindig egy nagy formátumú férfi áll. Charlie ‘Bird’ Parker pedig a jazz műfajának valóban egyik legnagyobb formátumú, stílusteremtő zenésze volt, sorsa pedig valóban tanulságos -mint ahogy azt a film végén Eastwood is ajánlja- minden zenész számára.

Maga a Bird című film tulajdonképpen egy hibátlan életrajz, kezdődik a gyermekkornál és befejeződik a temetés képeivel, közötte pedig ügyesen és lendületesen szerkesztett jelenetmozaikokból – Forest Whitaker pazar megszemélyesítésében- részletgazdag képet kapunk a címszereplő legendáról. Eastwood bár rajongó, de sohasem veszti el realitásérzékét, Charlie Parker ismeretes drog- és alkoholfüggősége, az ebből fakadó állandó vészhelyzetek, valamint emberi gyengeségei is hangsúlyos szerepet kapnak amellett, hogy Bird virtuóz és elementáris zenéjéről és zseniális előadóművészetéről is képet kaphatunk, ráadásul eredeti forrásból (Parker kitűnően újrakevert számai, játéka hallható végig a filmen). Eastwood nagyszerű érzékkel találja meg Parker életének sorsfordulóit, melyeket egzakt történeti hűséggel rendez vászonra, gondja van a mellékszereplők (Dizzy Gillespie, Red Rodney, Chan, Parker felesége és mások) karakterének kellő árnyalására is. Jó sötét a film, erősen fényhiányos, mely kiválóan jellemzi a negyvenes-ötvenes évek jazzklubjainak félhomályos világát, melyek asztalainál pl. Dean Moriarty is üldögélhetett volna, Jack N. Green operatőr munkája szinte azt a Koltai Lajost idézi, aki éppen az ilyen alulvilágított képeivel lett világhírű a hetvenes évek végén (pl. Angi Vera), és sejtelmes komorságával érzékletes hátteréül szolgál Parker szomorú és egyben diadalmas életpályájához. A film jazzrajongóknak, zenészeknek néhány évente újranézendő alapfilm, azok számára viszont, akik idegenkednek a jazztől, valamint a hosszú filmektől, nyugodtan kihagyható. Asanisimasa: 10/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Bird – Charlie Parker élete (Bird, 1988) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    ZENE! Jut eszembe: a Viharszigetet nem láttad? Itt most csak a teljesen elképesztő minőségű, azaz zseniális zenéket említem. Zeneileg (meg talán “filmileg” is) utoljára a Tágra zárt szemek c. Kubrick film adott ilyen sokkoló élményt!
    Talán nem véletlen: mindkét filmben Ligeti György a (fő)zeneszerző.
    Ebben a filmben, mások mellett, még hallható Krzysztof Penderecki és John Cage zenéje is.
    Ez pedig a film végén (a stáblista alatt, amikor a nézők többsége már az utcán van!) elhangzó gyönyörűséges zene, Dinah Washington előadásában:
    http://www.youtube.com/watch?v=TzOFlCIY0H8

  2. efes szerint:

    @alex4427: Kubrick tényleg az egyik legfontosabb “reklámozója” volt a kortárs komolyzenének. De ami a fontosabb, hogy filmes zenealkalmazásból életműve leképezi a tanagyag legnagyobb részét. Scorsese lényegesen egyszerűbb, sőt, sematikusabb, zenealkalmazásban. Filmben még inkább…

  3. Visszajelzés: Filmnapló – 2012. július | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.