Göndör fürtök (Pelo malo, 2013)

Látszólag robban a cukiság-torta e nem különösebben (jóra) csábító, Göndör fürtök című (ráadásul) venezuelai filmben, hiszen egy ártatlan tekintetű, tejeskávészín-bőrű, göndör fürtű kisfiú és egy kövérkés, vicces ábrázatú kislány mosolyog velünk szembe az első jelenetekben, de aztán… Sok mindent elmond Caracas szegények lakta lakótelepeiről, hogy még a tizedik emeleti erkélyek is alkarvastag rácsokkal vannak fedve, padlótól a Göndör fürtök - Samuel Lange Zambranoplafonig; hogy amikor a foszló vakolatú, nyomorúságos lakásban, ahol még tévé sincs (a szappanoperák hazájában vagyunk!), a földön játszó gyerekeknek még az arcizmuk sem rezdül, amikor kintről lövések zaja hallatszik, legfeljebb annyit szólnak, hogy: Ne állj fel, már megint felénk lőnek! Nem a hírhedt favellákban vagyunk, ez egy rendes(nek épült) lakótelep, még lift is van, igaz, víz csak néha. A falakon graffitik, például Da Vinci Utolsó vacsorájának jellemző parafrázisa, melyen Jézus ül a fő helyen, osztja vérét és húsát, az apostolok azonban Che Guevara, Castro, Marx, Engels, Lenin, Hugo Chavez, Evo Morales és hasonlók. Rádióból hírek szólnak: az elnöki palota előtt venezuelaiak tömegei borotválják kopaszra a hajukat, így támogatva a rák ellen küzdő elnöküket (Chavezt).

Ebben a környezetben él Junior, a göndör kissrác éppen munkanélküli anyjával és csecsemőkorú kistestvérével. Juniornak minden vágya, hogy egyenes hajú popsztárként legyen lefényképezve az iskola albumába. Michael Jackson-effektus, hiszen Junior göndör hajúnak és barna bőrűnek született. Mivel szeret táncolni és énekelni, anyja állandóan orvoshoz hordja, mert azon retteg, hogy a fia homoszexualitása ébredezik – ami egy olyan keményen macsó országban, mint Venezuela, egyenlő a halálos ítélettel, főleg az ő körülményei között (lásd fent). Junior azonban küzdelemre termett kiskorú férfiember, aki mindent megtesz álmai beteljesüléséért, ha beledöglik is…

Mariana Rondón második játékfilmjében tiszta, lényeglátó realista felfogásban ábrázolja a tipikusnak mondható venezuelai szegénységben hőseit, Juniort és munkáért küzdő, s azért bármit megtenni hajlandó édesanyját. Múltjuk zűrzavaros, jelenül zűrzavaros és a jövőjükre nézve sincs sok remény – ez utóbbira konkrét jelzéseket látunk a filmben. A temperamentumos, érzelmes nép a sanyarú életkörülmények, a teljesen hétköznapi erőszakos bűnözés és a kilátástalan jövőkép miatt elvadulva, teljes érzelmileg sivárságban tengeti életét, szinte napról napra, amelybe tényleg csak a futballmeccsek, valamint a csiricsáré tévés showműsorok és szappanoperák hoznak csupán némi színt (meg a drog és az alkohol, ami e filmben ezúttal nem kapott helyet). Hiteles sorosokat, hiteles élethelyzeteket látunk, még akkor is, ha történetesen soha nem jártunk Dél-Amerikában. De fordíthatunk is a dolgon és nézzük e filmet utópikusan: nem Caracasban vagyunk, hanem Káposztásmegyeren, mondjuk 2019-ben, Orbániában. Nincs semmilyen hiszti, csak reálisan nézzük a dolgokat, tendenciákat, politikai széljárásokat, és átkonvertáljuk e mai, venezuelai filmet egy mai magyar utópiává. Minden jel ugyanerre mutat, úgyhogy, hajrá, hajrá. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Amiért érdemes volt 2014-ben moziba menni… | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.