Igazából egy mondatban le lehet írni e hat rész tartalmát, ugyanis Julie Gearey Tisztátalan című sorozatának első (de nem tudom, érdemes-e továbbgörgetni…) évada, bár igen szépen, esztétikusan néz ki, de belül igencsak soványka. Adott egy zárt, bigott vallási közösség a mai Angliában, melynek vezetője és több tagja bűnben él. Az egyik keményen iszik, a másik, horribile dictu, mobiltelefonozik titokban, a harmadik családja ellenében “kinti” nőt szeret. Fertelmes bűnben tocsog a banda, miközben fennen hirdetik az Úr igéjét és látványosan kitagadják azt, aki látványosan megbukik az istennek tetsző, életvitelszerű zsolozsmában. Lehetne ebből a jó kis szektás sztori, főleg, hogy egy szökött fegyenc érkezik a csapatba, igen erős és hiteles belépővel (beszédes a neve, Sam Carter, azaz Ács Samu a neve, mintegy bibliai utalásként, de haram megtudjuk, hogy valójában Devlinnek hívják, amely gyanúsan cseng egybe az angol devillel, azaz Ördöggel…), azonban Gearey nem tud igazán mit kezdeni ezzel az ötlettel. Nem tudja kívülről szemlélni az eseményeket, rendre belecsúszik egyfajta belső nézőpontba, karakterei közhelyesek, üzenete pedig annyira nyilvánvaló, hogy már az első részben sejtjük, mire megy ki a játék. Egy nagyjátékfilmre talán jó lenne ennyi is, de sorozatnak kevés.