Az áldokumentumfilm (angolul mockumentary) műfaja mára mintha érvényét vesztené, amikor a mesterséges intelligencia segítségével manipulált valóság képe, hangja és megtévesztésig valóságosnak ható bárminemű megjelenése a médiában mindent elural, Fligauf Bence azonban mégis ezt a formát választotta, amikor kedvenc témáját, az emberi psziché eldugott bugyraiban való kutakodást teszi meg legújabb filmjének témájává. A címszereplő egy régi, elfelejtett gyerekversben említett démon, egy bosszúálló démon, aki két fiatalember, egy kissé együgyűnek látszó, vidéki gépszerelőt (Major Erik) és egy zűrös életéből egy pillanat alatt néma prófétává változó költő (Peer Krisztián) elméjébe költözik be, hogy őket, vagyis a testüket, testi erejüket egy Tisza-tó környékén bújkáló, hajdani szerb tömeggyilkos bizarr likvidálására használja fel.

A szemmel láthatóan minimális költségvetésből készült filmben azonban egy csepp horror sincs, Fliegauf a dokumentumfilm jellegzetes módszereivel meséli el Jimmy démon, a későbbiekben csak Dzsí körül kialakult mizériát, neves valódi, ám ez alkalomal fiktív karakterként, ám mégis releváns szakmai véleményt formáló szakemberek (Sik Endre szociológus, Feldmár András pszichológus, Bánki György pszichiáter, Főzy Vilma kultúrantropológus) segítségével próbálja megfejteni azt a lelki folyamatot, állapotot, amit az emberiség tudatra ébredése óta például a démonok és más efféle természeten kívüli lények megteremtésével produkál. A Jimmy Jaguár nyilván nem mutatja fel ez ügyben a bölcsek kövét, de azért érdekes (ál)dokumentumát mutatja a különféle szekták kialakulásának és sok szempontból tipikus pszichológiájának, de mindeközben az ezekkel foglalkozó és olykor csupán foglalkozni kénytelen rendőrségi munka (itt Balla Eszter által alakított rendőrnő alakján keresztül) morális és lelki kihatásait is mókásan karikírozza és a témára cápaként ráharapó médiát (Gulyás “Partizán” Marci) sem kíméli. Érdekes film.