Ez a film szerintem rendben van. Sűrű, szinte balladaian szikár és még az amerikai filmekben igen alaposan körüljárt háború utáni trauma problematikáját is képes gyarapítani új aspektusokkal. Ne akadjunk most fenn azon, hogy Ryan Redford filmjei kanadai illetőségű, alapvetően azért ugyanarról a kultúrkörről és ugyanazokról a háborús bevetésekről van szó. A címszereplő hét évvel a számára majdnem halálos bevetés után felkerekedik, hogy megkeresse katonatársát, aki annak idején megmentette életét. Az illető azonban már régen békés családi életet él, miközben Sherman képtelen feldolgozni a háború okozta traumát. A találkozás a kezdeti kedélyes sörözésből egyre inkább konfliktusok sorozatává válik, amely törvényszerűen fullad végül tragédiába. Redford kitűnő dramaturgiai érzékkel csavarja bele filmjét a megdöbbentő és elgondolkoztató tanulságokkal terhes végkifejletbe, készségszinten sűrít és kelt thrilleri feszültséget, valamint remekül vezeti színészeit. Elsősorban persze a Shermant alakító, hátborzongató tekintetű Garrett Dillahuntot, aki színészileg igen komoly teljesítményt nyújt. A háborús veteránok lelki nyomorának érzékletes megmutatása mellett jut idő és alkalom a (kanadai) vidéki élet ingerszegény és sablonos mindennapjainak kritikájára is ebben a szépen fényképezett filmben. Asanisimasa: 8/10 (Titanic honlap)