Nem vagyok egy megveszekedett animációsfilm-rajongó, sőt, még a ma divatos és korszerűnek tartott CGI-effektektől sem teszem le az arcom, így eleinte ezt az Oscar-díjas PIXAR-produkciót is félve néztem. A WALL-E-val azonban különösebb baj nem akadt, sőt egészen nézhető volt, még számomra is.

Nem sztorizom el az egész filmet, főleg, mert két mondattal gyakorlatilag el is lehet intézni az elejétől a végéig. Jó Disney-hagyományoknak megfelelően, alsós belépőszint a cselekmény, mely azonban tele van felnőtteknek, tapasztaltabbaknak, illetve műveltebbeknek szóló vicces filmtörténeti, és egyéb utalásokkal, valamint mindenki számára megszívlelendő, ám a szokásos tanári didaktikával tálalt (ezúttal) ökológiai, illetve a fogyasztói társadalmat illető kritikai tanulsággal. Ez utóbbi általában ki is szokta nyitni a bicskát a zsebemben, ugyanis nehogy már épp a Disney mondja meg nekem, mi a ciki a az amúgy általa is teljes erővel a habzsolásra idomított társadalomban… Itt azonban ez egy igen édes történetben tompítva jelenik meg, úgyhogy: most spongya rá.

Andrew Stanton író-rendezőnek (amúgy kézenfekvő) nagy találmánya, hogy nem beszélteti emberi hangon hőseit, a robotokat. Lásd a klasszikus példát, r2d2-t, a robotok egymás közti kommunikációjukban digitális csicsergéssel érintkeznek, nem pedig angolul – végre figyelt erre valaki. Ha jól emlékszem, mindössze egymás neveit (Wall-e, illetve Eva) mondják ki emberi nyelven, azt viszont sokszor: fogjuk ezt fel az érzelmi reakciók okozta röpke üzemzavarnak. Más kérdés, hogy azok a robotok, melyek funkciójukból adódva emberekkel értekeznek, azok emberi hangon szólalnak meg – ennek is megvan a maga dramaturgiai oka. Bár igazán érdekes odáig volt a film, amíg csak zörögtek és csörögtek a szereplők…

Az egyik legfontosabb filmtörténeti allúzió Stanley Kubrick és Arthur C.Clarke 2001 Űrodisszeiájához kötődik, itt is, ott is bekattan egy központi számítógép, mely egy űrhajót irányít. De amúgy is szép kis kliségyűjtemény ez a filmecske, minden jelenetet láttunk már valami komolyabb, élőszereplős filmben, lehet ezzel kvízelni, azonban sok csak vicc, vagy legyünk pozitívak, röpke ötlet szintjén kerültek a filmbe. Kevés köztük az olyan Űrodisszeiához hasonló, amely valódi jelentésbővítő funkcióval bír. Olyan édes minden, mint minden Disney-filmben, de hálistennek, itt azért még nem ragadunk bele a geilbe (csak egy picit). Ilyen tömegfilmekben pedig kell is osztani az észt a fontos dolgokról, mint a környezetszennyezés veszélyei, vagy a környezettudatos, egészséges életmód fontossága, mivel egy robotot mindig meg lehet javítani, a Földet azonban nem, ha egyszer elrontottuk. Ilyen filmek súgnak a tömegnek, közérthetően, hátha marad is odabent valami… Amúgy jó volt. Asanisimasa: 6/10