Sok szót nem érdemes vesztegetni erre a Tarantinóék által feltámasztott grindhouse-hullámot meglovagolni szándékozó agyatlan hentelésre, melyet bizonyos Jason Eisener számlájára írhatunk, hiszen gyakorlatilag nincs is benne semmi említésre méltó. A Hobo With Shotgun (kapott valami irtó béna magyar címet is, de azt most hanyagolnám is…) tényleg nem más, mint egy hobó (amerikai hajléktalan) sörétes puskával, amint rendet rak egy rendetlen városban. Exploitationnak ugyan exploitation, egyszerre rape és slasher, ahogy kell, véres-paradicsompépes, gusztustalan, primitív és együgyű, technicolorban fényképezve, azonban egy pillanatra sem vicces. Buta film az első kockától az utolsóig.

Rutger Hauer (aki talán az egyetlen olyan viszonylag ismert húzónév a szakmában, aki bármiben hajlandó részt venni úgy, hogy még a legostobább szájába adott mondatokat is képes kimondani röhögés nélkül) a hobó, akit útja a Nagyon Gonosz És Bűnös Városba vezeti, ahol egy őrült pojáca és két őrült fia a kiskirály, akik szadista játékokkal ütik el egymás idejét, és a polgárok fejét. Természetesen Rütger bácsi hamar felkelti érdeklődésüket, hiszen ő a főszereplő, egy kis oda-vissza szívatás után Rütger kerít egy puskát és nekiáll megtisztítani a várost. közben akad egy kis barátnője is, egy ótvaros kurva személyében, akiből a végére kiderül hogy, közben paradicsomlé, chopped tomato és hozzáadott cukrot is tartalmaz. Egy pikantériája van a filmnek, de arról az alkotók vajmi keveset tehetnek: a közélet iránt érdeklődő nézőben érdekes asszociációk adódhatnak a hajléktalan kérdés és bizonyos pesti kiskirályokpolgármesterek relációjában. Egy szerencsétlen sorsában is megalázott hajléktalannak egyszer elege lesz, és a sarkára áll és kiáll jogos igazáért. Még egy jó történet is lehetne… Ez a film viszont nem az. Asanisimasa: 2/10