Két romantikus film akad mára. A Szerelem a kolera idejént nem láttam, így csak a kollégák véleményére hagyatkozhatom. Hogy a történet García Marquez híres regényén alapszik, azt ezúttal nem kell releváns információnak tekintenünk, hiszen egészen bizonyosan lehetetlen GM gazdagon hömpölygő, költői, olykor szürreális képekben tobzódó prózáját filmre ültetni, ezzel legfeljebb csak jobb-rosszabb kísérleteket folytathatnak ez irányban kellő önbizalommal felvértezett filmesek. Nem véletlen, hogy ezúttal ez a filmes Mike Newell, from Hollywood, ahol semmi sem drága. Newell amúgy angol, s fűződik nevéhez remek vígjáték éppúgy, mint óriásit hasaló blockbuster – ez a film, mintegy arany középként, mégis tisztességesnek mondható, állítólag. Persze, mint ahogy mondtam, nem elsősorban irodalmi adaptációként, hanem mint egy tiszességes, kosztümös romantikus film. Főszerepben azért ott van Javier Bardem (kép), s ez már éppen elég ajánlónak, de talán a film sem rossz. (m1, 20.15)

Herendi Gábor Lora című filmjét viszont láttam, ez egészen biztos. Azonban egyetlen kockájára sem emlékszem, mindössze annyit jegyeztem fel róla, hogy “túlbeszélt, művészfilmes ambíciókkal jelentkező, ám ennek ellenére csupán egy mozifilmesített szappanopera”. Mint ahogy egyik állításom sem szentírás, így ezt sem kell feltétlenül komolyan venni, főleg nem, hogy nyilvánvalóan nem nézhetetlen film, hiszen valakik csak összekattintották rá azt az igen szépnek mondható 8.2 körüli port.hu-s tetszési indexet. Nyilván csak fáradt voltam már annak idején a filmszemlés darálásban, nyilván van benne sok jó magyar színész, nyilván, nyilván. Ma lehet tesztelni, hun a magyar igasság. (Duna, 21.30)

Mezzon remek szaxisok: Charlie Parker (20.30-tól), majd Wayne Shorter, aztán Lee Konitz…