Sir Richard Attenborough nyilván fejébe vette, hogy elkészíti a múlt század első felét meghatározó összes jelentős ember portréját – a terv komoly része teljesült is. Churchill, Gandhi, Biko mellől természetesen nem hiányozhat Chaplin életrajza sem. Neveket persze lehetne még sorolni, de azért az eddigi névsor is lenyűgöző. A Chaplin című film Chaplin önéletrajzán és egy bizonyos David Robinson nevű filmkritikus által írt Chaplin: Élete és művészete című könyvén alapszik, tényszerűségét tehát kár firtatni. A hitelesség további zálogaként lehet elkönyvelni azt az elhanyagolhatónak semmiképpen nem tekinthető apróságot, hogy Chaplin filmbéli édesanyját valódi lánya, Geraldine Chaplin alakítja, aki nyilván szólt volna, hogy: Áááácsi! Ez itt nem úgy volt! Vagy: Ez itt cinkes! Az Attenborough-tól megszokott alapossággal és igazi angol főrendhez méltó nyugodt konzervativizmussal elővezetett, méltóságteljes életrajz amúgy szép sima kronológia szerint veszi végig Chaplin életének főbb eseményeit, az első, igen korai színpadra lépéstől az utolsóig, amikor átveszi az életművéért járó Oscar-díjat. Az egyenesen előrehaladó történetet Chaplin svájci villájából visszatekintgetve, mintegy párbeszédszerű narrációban ismerjük meg, ahogyan Chaplin és az Anthony Hopkins által megszemélyesített fiktív újságíró-szerkesztő beszélgetnek Chaplin életrajzának kiadásáról.

Tehát a film önmagában semmi különös, már ha semmi különös nincs egy ekkora formátumú művészember életében. De az igazi pluszt Robert Downey Jr. remeklése adja a filmhez, mely minden egyes pillanatában méltó ahhoz a zsenihez, akit a filmben megelevenít. Rengeteg filmet láttam már Robert Downey Jr.-ral, de míg a Chaplint néztem, egyetlen percre sem jutott eszembe, hogy nem a valódi Chaplint látom. Downey egy az egybe Chaplin. Minden egyes finom gesztusa a legapróbb izomrezdülésig kidolgozott, akcentusa hibátlan, akkor is, amikor fiatalkorában még erősen cockney-s, de akkor is, amikor az orosz balett-táncost utánozza. A Csavargó jellegzetes kacsázó mozgása is tökéletes, bár azt betudhatjuk ziccernek is. De amit akrobatikailag nyújt, például Chaplin részeg-jeleneténél, arra kevés a ‘lenyűgöző’ kifejezés. 100%-os biztonságú mozgáskoordináció. Mindeközben valahogyan megelevenedik Chaplin maga is, a filmből valóban megismerjük, ki volt Chaplin. Szégyen, hogy Downey végül nem kapta meg erre az alakításra az Oscar-díjat, mert mire jár az, ha erre a tökéletes alakításra nem? Kár, hogy körülötte a film annyira régimódi, olyan … hagyományos. Szép, kerek, egész, csodás képek, pontos karakterek (Kevin Kline, mint Douglas Fairbanks, vagy Dan Ackroyd, mint Mack Sennett!). Így azonban, Robert Downey Jr. zseniális alakításával együtt egy újabb, minta- és példaképadó életrajzi tabló ez a film, amelynek minden DVD-polcon ott a helye. Asanisimasa: 9/10