Evilenko (2004)

Lindsay Andersonnak, a brit free cinema legendás alakjának, mint legkedvesebb mesternek és barátnak ajánlja David Grieco Evilenkónak (imdb) becézett filmjét, nem kis önbizalommal. Persze, ajánlgatni lehet, ettől még azt nem feltétlenül kell figyelembe venni… Saját regényét értékelte annyira túl a jobbára dokumentumfilmek és filmes életrajzok készítésével foglalkozó, gyerekkora óta filmesek körül sündörgő Grieco, hogy abból feltétlenül nagyjátékfilmet kell csinálnia: A kommunista, aki gyermekeket evett címmel jelent meg a mű, amiből akár következtethetünk is minőségére. A könyv amúgy valós eset feldolgozása, a sokdiplomás, hithű kommunista tanár Andrei Chikatilo, avagy a “rosztovi rém” a nyolcvanas években legalább 55 gyermeket, illetve fiatal nőt gyilkolt meg, majd utána evett is belőlük. Életét az X polgártárs című filmben már feldolgozták, ezúttal viszont Grieco csinálta meg belőle ezt az Evilenko nevű figurát, tényleg nem tudom, minek.

Az egész történetből süt az előítéleteken, prekoncepciókon alapuló üzenet átadásának lényszere, miszerint az ukrán emberevő a Pokol országának hercege, tevékenysége kvázi egyenes következménye a kommunista terrornak, és abban, hogy 55 áldozatát fogyasztotta el, sok köze van az elfogását akadályozó rendőrségnek, akik nem igazán akarták a kommunista meggyőződésű és a gorbacsovi glasznoszty&peresztrojka alatt a rendszerrel meghasonló hajdani tanárt elfogni. Nos. Nem tudom, milyen dokumentumfilmeket készít amúgy Grieco, de ez a film tele van anakronizmusokkal és sematikus, leegyszerűsítő közhelyekkel. Megelevenedett matrjoskababáknak és tányéros-kalapos műanyagkatonának rajzolt alakokat kell egyszerű, hétköznapi orosz és ukrán polgároknak látnunk. A rendőrök előírásszerű díszegyenruhában helyszínelnek az erdő mélyén, hóban, sárban. Gorbacsov remegő képű fekete-fehér tévén jelenti be a reformokat, holott nálunk már 1980-ban is sokan orosz színestévén nézték a moszkvai olimpiát. Olyan párbeszédek esnek ki a szerencsétlen színészek száján, amilyeneket alsósok írnak bele saját készítésű karácsonyi műsorukba. Az egész film olyan, ahogy a Móricka elképzeli az oroszokat és a kommunizmust. Butaság, butaság hátán.

Malcolm McDowellt ismerjük őrültnek, lásd Kubrick Mechanikus narancsa, vagy Tinto Brass Caligulája, de ezzel a hipnotikus tekintetű kommunista emberevővel ő sem tudott mit kezdeni, és nem azért, mert hetven évesen nem néz ki ötvennek (amennyinek történetileg ki kellene néznie). Nem érti azt a rendszert, nem érti a figurát. Nem érti, mit keres ebben a filmben – így csak néz ki a fejéből és meztelenkedik. Hálistennek, ezt Grieco nem mutatja meg nekünk. Egyáltalán nem mutat meg nekünk semmit, csak egy szemüveges, elég béna fazont, aki mindig elmondja magáról, hogy kommunista, utána pedig kislányokat és kisfiúkat bűvöl, pedig impotens. Vagy éppen azért, de ezt is mi következtetjük már ki. Szegény Csókás Márton barátunk is jelen van a filmben, ő fogja el Evilenkót, nos, ezzel az alakításával sem írja be magát Hollywoodba. Grieco se. McDowell már beírta, de szintén nem ezzel. Szóval, nem jó film ez, pedig a témája megadja erre a lehetőséget. Talán egy rátermett orosz megcsinálja majd… Asanisimasa: 2/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Evilenko (2004) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.