Lassan nyugodt szívvel a nagy népszerűségnek örvendő skandináv thrillerek közé sorolhatjuk a lengyel filmsorozatgyártás szépen gyarapodó krimi-tárgyú történeteit, tekintve, hogy stiláris jegyeiben ezek leginkább a fentebb jelzett északi példákra hajaznak. Ez a Forst nyomozó például kifejezetten szépen hozza a borongós, komor, rejtélyekkel teli, múltban gyökerező cselekménnyel bíró stílust. Az inkább joviálisnak, barátságosnak tekintett (bár az a valóságban éppen eléggé veszélyes) Magas-Tátrából, fővárosából, Zakopánéból valódi, hamisítatlan thriller-környezetet varázsolt a vizuális stáb Piotr Uznanski operatőr vezényletével. A néha kissé túlzásba vitt homályoskodástól eltekintve elsőrendűen néz ki ez a friss, lengyel széria.

Aztán nagyjából ennyi is a pozitívum, amit el lehet mondani. Ez a sorozatgyilkosos történet is irodalmi alapú (Remigiusz Mróz általam olvasatlan papírfedelű remekéből), mint a skandi példák esetében legtöbbször, lehet, hogy jó és izgalmas is – ez azonban Daniel Jaroszek kaotikus, kapkodó és összecsapott rendezéséből nemigen derül ki. Az hagyján, hogy akkora cliffhanger van a végén, hogy a fal adja a másikat, ez tulajdonképpen műfaji kellék is lehet, ha lesz második évad, azonban az addig is elég nyakatekert fordulatok, nyaktörő motívációk, indokolatlanul túlzó szexjelenetek és káromkodások, elnagyolt, vagy éppen teljesen kidolgozatlan karakterek csetlésén-botlásán keresztül vezet az út. Ezekkel aztán a színészek is megküzdenek, így nem tudhatjuk meg azt sem, hogy egy rendesen végigvezetett, logikusan felépített sztoriban hogyan teljesítenének. Egyszóval, szépen fényképezett kérdőjelhegyeket állító, eléggé elcseszettnek tűnő krimi lesz ez – annak, aki veszi hozzá a fáradtságot.