Ismét egy minisorozat és ismét a Netflixről. Össze-vissza időbeosztásomnak jelenleg ez a legmegfelőbb mozgókép-formátum: viszonylag kerek, magával ragadó, izgalmas sztori, jó darabolhatóság, nem túl mélyre hatoló “habzóhatás” – és ennyi kell a tökéletes helyettes címhez. A közönség és a kritika sem fogadta túl nagy lelkesedéssel Renée Zellweger első tévésorozatos szereplését, de ha átpörgetjük a korabeli fikazuhatagot, akkor az ún. kritikai megjegyzések túlnyomó része Zellweger plasztikai beavatkozásait, illetve a történet egyik szálát képező meleg párkapcsolatot kifogásolja, ami számomra legfeljebb előítéletességet jelent. Aki esetleg mélyebb kritikát fogalmazna, az a sekélyes párbeszédeket és a erőltetettnek tűnő történetfűzést emeli ki…

Szerintem ez is erősen véleményes. A párbeszédek pont annyira sekélyesek, mint amennyire sekélyes egy nagyvállalati középvezetői meeting, vagy egy kórházi csevej két szívműtét között a folyosón. Aki meg szerelmi évődés közben mondjuk Kierkegaard-ról akar vitatkozni, annak biztosan vége is a szerelmi életének (Félelem és reszketés, na ja). A három fő cselekményszálon bonyolódó, de a végén lazán összefonódó sztori is éppen eléggé izgalmas ahhoz, hogy végignézzem a sorozat tíz részét (és ezt a kritika sem tagadja, nézeti magát Mike Kelley kreálmánya). Meleg pasik szerelmesek egymásba? Na ja, nekem semmi bajom a melegekkel, de miért kell minden sorozatba beletenni őket? – jön a fitymálkozás. Mert homofób vagy, azért. A sztoriban ráadásul ők azok, akiki végig a legnormálisabban, legőszintébben és legbátrabban viselkednek, holott azért történnek velük vad dolgok. Renée… Nos, Renée tényleg szétbarmoltatta az arcát. Konkréten ha a felső fogsorát villantja, szinte halljuk arcbőrének és arcizmainak recsegését-ropogását. Ettől függetlenül hibátlanul hozza a vérnősző vadkapitalistát, egy ördögien veszélyes “angyalbefektetőt”, ami itt a szerepe.

A Mi lenne/ha sztorija amúgy sok tekintetben hajaz arra az általam gyakorlatilag egyetlen nézhető tévéműsorra, melyben sikeres vállalkozók válogatnak feltörekvő üzleti lehetőségek, “világmegváltó ötletek” között (Zellweger karaktere simán ülhetne a Cápák között is, pont olyan), még akkor is, ha a végkifejletben másfelé kanyarodik. Sikerre vágyó, tehetséges fiatalok, egy merész ötletével a rákgyógyítást forradalmasító orvos-biológus, egy hátrányos társadalmi helyzetéből sok munkával és tanulással ígéretes sebészrezidenssé váló lány, egy mexikói származású, meleg ügyvéd, akik szövevényes családi és személyes kapcsolatban vannak egymással, érvényesülni, házasodni, gyereket vállalni kívánnak a szabadság földjén, a Szilícium-völgyben, miközben hatalom-, pénz- és kéjvágyó ragadozók lesik minden lépésüket. Bár tényleg van itt minden, mint a vurstliban, azért eléggé logikusan kapcsolódnak össze a látszólag összehányt részletek, csak oda kell figyelni egy picit és nem a külsőségeken csámcsogni. Talán vennénk a műfajhoz képest egészen gondolatgazdag, alapvető morális kérdések körül forgolódó adást is…