Merészen, sőt, vakmerően vág az ollójával e film vágója, de legalább ennyire merészen kezd bele meséjébe írója/rendezője, Hannes Holm is, amikor kb. a második jelenetben egy merev fütykösbe beszélteti főhősének első partnerét. Főleg, hogy aztán a kissé pornográf felütésnek később nincs folytatása – mondom ezt az érzékenyebb lelkűeknek. Az utolsó vakáció egy tizenhét éves fiatal svéd srác felnövés-története, mely egyetlen -igen eseménydús- nyáron száguld végig tágra nyílt pupillájú személyiségén. Martin (Bill Skarsgård) alkoholista apja dühöngései által zaklatott családjából nyári munkára egy idilli svéd szigetre megy nyári munkára a vakáción, ahol a svéd királyi yacht-klub éttermében olyan dolgokat tapasztal, amikről eddig még csak nem is hallott.

Rendkívül illúziókeltően megjelenített hetvenes évek közepi környezet, ruhák, zenék (természetesen ABBA is), figurák, némi szex, de annál több hamvas romantika, drogok, alkohol, rossz társaság. Tulajdonképpen közhelyes történet, viszont a semmit túl nem beszélő, de talán éppen ezért igen expresszív, időt és helyet vad szabadossággal kezelő, friss ritmusú mód/vágás, a svéd szigetvilág és (a nekünk legalábbis) vacogós svéd nyár semmihez sem hasonlító hangulata egyedivé teszi a sokak által, sokszor elmesélt tipikus tini-sztorit. Nekem Török Feri első két nagyjátékfilmjének (Moszkva tér/Szezon) hangulatát idézi ez a Netflix mélyéből előbányászott, érdekes kis mozi, de azoknál sokkal nyersebb, szinte “barbárabb”. A fiatal Bill Skarsgård pedig tök úgy néz ki, mint Mick Jagger 1965-ben. Nem mondom, hogy hibátlan film, messze nem az, de érdekes. Szerintem érdemes rákeresni.