Túlontúl ismerős ez a Mocsár, amiről Jan Holoubek mesél immár két három évadban: a közelmúlt lengyel történelmének és a közéletének jellemzői, jellegzetességei nagyjából ugyanazok, amiket nálunk is tapasztalni. Ugyanabban a táborban csücsültünk negyven éve, ugyanabban a szarban csücsülnk ma is, mégha a polákok valahogyan -úgy tűnik- most kintebb is vannak. Lényegileg egy, illetve most már két, három szövevényes bűneset felderítését és a messzire kanyargózó szálak kibontását elmesélő lengyel krimisorozatról beszélünk, melyek a manapság oly divatos skandináv stílust képviselik, meglehetős precizitással és ugyanazokkal a főbb karakterekkel.

Bár, ha lehet, még az északinál is komótosabb ritmusban. Az első évad 1984-ben játszódik. Egy kommunista ifjúsági vezető és egy kurva holtteste indítja a cselekményt, mely aztán az állandósuló fő karakterek, egy évek óta disszidálásra készülődő, kiégett újságíró, egy törekvő, fiatal firkász, valamint többé-kevésbé korrupt rendőrök, volt kommunista párt-emberek, később üzletemberek, kurvák, stricik, ügyészek szerteágazó és a második világháború ködébe vesző közreműködésével tisztázódnak. Az elsőben tulajdonképpen teljesen, a helyi rendszerváltás után, 1997-ben játszódó második évadban részben, szép, kampós cliffhangereket hagyva a végén, hogy legyen muníció a harmadik évadra (és a negyedikre, stb.) is. A második évad örvénye amúgy egy árvíznek kinéző szabotázzsal és egy véletlennek tetsző gyermekhalállal örvénylik be – miközben az elsőből megismert, de már tizenhárom évvel idősebbnek sminkelt kulcsszereplőink folytatják véget nem érő nyomozásukat. A harmadik évad két idősíkon, a közelgő 2000-es ezredforduló idején, illetve 1964-ben játszódik. A kulcsfigura ezúttal a kisváros szállodájának igazgatója, illetve az ő karriertörténete, a megszokott fő figurákkal, azonban kissé már pörgősebb tempóban, két elég rendesen megcsinált, látványos akciójelenet között elmesélve. A forgatókönyv is igényes, visz magával a cselekmény, miközben rendre visszautalást kapunk az előző évadok eseményeire is, tehát mindvégig érezzük, hogy egy komplex, nagy történet kirakósdarabkáinak vagyunk tanúi évadonként. (Úgy tűnik, lesz negyedik évad is.)

Szóval, a sorozat krimivonulata, bár nem elsősorban a körömrágó, karfaszorongató izgalmakkal operál, ennek ellenére mégis izgalmasnak mondható, ha felvesszük ritmusát. A több szálra bomló, össze-, majd megint szétcsomózódó cselekmény jól és logikusan íródott meg. De -számomra legalábbis- nem ez a Mocsár-évadok fő vonzereje: sokkal inkább érdekesebb a magyarral oly sok párhuzamot alkotó korszak többrétű, részletgazdag és hiteles megjelenítése, a mai napig ható visszásságok feltáró erejű cselekménybe szövése és a fő- és mellékkarakterek alapos jellemzése az, ami nézeti velünk ezt a lengyel sorozatot – a Netflixen.