Agatha mama egyik kevésbé ismert hőse Bundle Brent, “az a lány”, a cserfes, minden lében kanál, éles eszű ifjú lady, aki két történetben nyomozta ki a szokásos kacskaringós úton, hogy ki a gyilkos. Az egyik a Kémények titka (Secrets of Chimneys, 1925), a másik pedig a jelen film forrását képező A hét számlap rejtélye (The Seven Dials Mystery) című, 1929-ben megjelent krimi. Gondolom, az A hét számlap rejtélye című Netflixes filmverzió runnere, Chris Chibnall sorozatot szeretne a kis hölgy történeteiből, bár ehhez nyilván el kellene hagyni Agatha Christie univerzumát, mert abban ugyebár, csak egy időben korábban megjelent sztori lelhető fel ebben a témában. Mindenesetre, e háromrészes történet fináléja efelé mutat…

Annyi biztos mindenesetre, hogy a piperkőc belga Poirot-n és a teasütemény illatú vénlányon, Miss Marple-n kívül is van még halacska Agatha mama tavacskájában, és ez a Bundle (Mia McKenna-Bruce tehetséges megjelenítésében), akit itt megismerünk, valóban szimpatikus teremtés. Maga, a történet kicsit elüt a szokásos Agatha Christie-sztoriktól ezzel a misztikus, titkos társaságos cselekményszállal, ahová végül is kifut ez az alapvetően mégis a klasszikus “ki a gyilkos?” típusú krimi. A társaság természetesen nívós, dúsgazdag mágnások, lecsúszóban lévő, hajdani rangjukba még kapaszkodó kékvérűek, körülményeskedő inspektorok, kenetteljes személyzet, a mindvégig cselekményt formáló, korabeli külpolitikai bonyodalom, valamint a már említett titokzatos társaság azonban izgalmas színezetet kölcsönöz a történetnek. Fordulatos a cselekmény, bár Agtha Christie világa ma már akkor is porosnak, nagymamásnak hat, mégha jelen adaptáció alkotói vad buli-jelenetekkel, véres akciókkal és frissnek ható humorral is rázzák fel azt, és egy mai krimiben is szinte már alap, hogy minimum ötször fordul a világ velünk, illetve az alapkérdéssel (who’s done it?). Nem rossz ez a verzió sem, azonban ezekkel a modernizáló effektusokkal picit pont az a joviális, ódivatún bájos Agatha mamás jelleg tűnt el a történetből. Szép kivitelű, igényes krimi ez amúgy, amiben vicces látni Dr. Watsont ezúttal a Scotland Yard főfelügyelőjeként (Martin Freeman), Helene Bonham Carter pedig akkor is visz valami furcsa, excentrikus rezgést egy filmbe, ha meg sem szólal. De mégis inkább tűnik valamiféle bűnben fogant Downton Abbey-spinoffnak, mintsem egy tipikus Agatha Christie-kriminek.