Amy Madigant idén Oscar-díjra jelölték a Fegyverek egyik mellékszerepében nyújtott alakításáért – amiért nagyrészben a maszkmesterek is részesek. Hogy melyik ez a szerep, azt most nem részletezném, hátha valaki megnézi ezt a filmet, mindenesetre, hálás szerepet kapott Amy, annyi szent. Minden színész imádja az ilyet… Amúgy a film első felével nekem nincs különösebb bajom, egy szolidan borzongató kertvárosi történet, masszív misztikus felhnagokkal: egy ködös éjjel a kisváros iskolájának egyik osztálya, annak minden tanulója hajnali 2 óra (asszem) 17 perckor a szó szoros értelmében kirepül az ágyából és nyomuk vész. Csak egyetlen nebuló üldögél reggel az osztályteremben, mire a szegény tanerő (Julia Garner), majd később hozzá csatlakozva egy majdénmegoldomigazságosjános szülő (Josh Brolin) saját kézbe veszi az ügy felderítését, satöbbi. Szépen fényképezett, kissé közhelyes, de azért még érdekesnek ígérkező sztori, Zach Cregger író/rendező ügyes forgatókönyvéből olykor kifejezetten ötletes rendezésében; ami azonban a második felében, de főleg a fináléban elereszti a gyeplőt és valami penetráns horror-paródiába csap át. Nehéz kibírni nevetés nélkül, már ha ez volt a cél…

Szóval, kissé zavarbaejtő élmény, műfajilag az eleje inkább misztikus thriller, de a vége slasher horror, fejletépéssel és efféle véres eseményekkel – én nem is tudom, hová tegyem. Bírtam is, meg nem is a Fegyvereket, miközben halvány fogalmam nincs, miért ez a címe. Oké, egyszer minden előzmény és utóhatás nélkül megjelenik egy gépkarabély az égen, de ennyi. Logikát nem is keresek a cselekményben, mert nem tudom, hogy találnék-e, de ezen a műfaji tájon talán ez elfogadható. A motivációkat illetően, főleg a főgonosz tekintetében azonban van hiányérzetem, de mégsem tudom azt mondani, hogy ügyetlen munka a komikusból horroristává avanzsáló/deklasszáló Cregger filmje.