Jo Nesbø a kortárs skandináv irodalom, ezen belül pedig a norvég krimi vitathatatlan sztárja és nem akármilyen fazon. Afféle mai, modern „reneszánsz ember”, ha korunkat bármilyen szempont szerint reneszánsznak lehetne nevezni. Maradjunk tehát annyiban, hogy sokszínű tehetség. Eredetileg profi focistának készül, a norvég Molde csapatában játszik és a Tottenham Hotspur csapatába vágyik, amihez még esélye is van, hiszen tehetséges a srác. Azonban a térdszalag, minden labdajátékos rettegett mumusa, ezúttal is idejekorán mondja fel a szolgálatot, így az álom számára nem válhat valósággá. Gyenge tanuló, de aki profi sportolónak készül, annak sosincs elég ideje a tanulásra. Nesbø így hivatásos katonának áll, ám valahol a sarkkörön túl töltött három év szolgálat szabadidejében megtanul mindent, amire 19 éves koráig nem volt ideje. Néhány év múlva közgazdász diplomát szerez, közben ezer dolgot művel. Egyszer taxisofőr és rockzenész, szinte mindig sziklamászó, néha újságíró és tőzsdebróker, de igazán egy dolog érdekli már gyerekkora óta, természetesen a focin kívül: imád történeteket kitalálni. Később aztán leírni is, ennek köszönhető jelenlegi, fentebb említett státusza. Detektívtörténetei afféle neo-noirok, fő alakja Harry Hole (ejtsd: Harri Hule), a faragatlan, részeges nyomozó, aki rendszerint igen véres, hullákban és durva, rosszéletű figurákban bővelkedő történeteket old meg állandó másnapos szájszaggal és borostásan, ahogy ezúttal is, a minden bizonnyal még több évadot megélő sorozatban.

Bár Nesbø -a Tetovált lány-szériából ismert Stieg Larssonnnal együtt- a skandináv típusú thriller/krimi alműfaj tipikus, mondhatni stílusteremtő egyénisége, ez a Harry Hole-történet azonban több szempontból atipikus. Például a történet folyamán dögmeleg, ottani mérce szerint egyenesen pokoli kánikula, +31 fok van Oslóban. Ennek megfelelően mindvégig süt a nap. Az ólmos köd, a fagyos-saras-jeges kékesszürkeség tehát itt elmarad. Viszonylag kevesebbet kapunk a Nesbøra amúgy igen jellemző fanyar humorból. Az innen nézve tüchtig, gazdag, nett, kőgazdag bezzegországnak tekintett/hitt Norvégia tüchtig, gazdag, stb. fővárosának utcáin hegyekben áll a szemét, utcáin drogosok fetrengenek, és rivális bűnbandák vívnak háborút automata fegyverekkel, miközben a norvég rendőrök nem viselhetnek fegyvert. Nesbø ez utóbbit teszi meg e kilenc részes sorozat (melynek alapjául szolgáló regény magyarul Boszorkányszög címmel jelent meg) cselekményének fő mozgatórugójává, részben tovább árnyalja alkohollal és magánéletével egyaránt reménytelen küzdelmet folytató főhősének figuráját: Hole egy tökéletesen defektes figura, nem lehet nem szeretni. Van benne picit Chandler klasszikus Marlowe-jából, de Hole józan pillanataiban sokkal intelligensebb, remek, a Ramonestől Miles Davisig és Duke Ellingtonig ívelő zenei ízlése van. Tök jó választás Tobias Santelmann erre a figurára, nem játssza túl, pont olyan fád, mint amilyennek elképzelhetjük a regényekből. Mivel Nesbø a sorozat forgatókönyvének írásában is részt vett és ez meg is látszik a cselekmény sodrásán. Pikkpakk folyik minden, pedig vagy három fő szálat kellett egybefonni, úgy, hogy azokban minden epizódra jusson egy valóban meglepő fordulat. Larssonhoz hasonlóan az egyik cselekményszál itt is igen magasra visz, lesz befolyásos titkos társaság, aztán némi okkultizmus és nem vacakolnak az explicit jelenetekkel sem: vér, meztelenség, brutalitás. És izgalom, ami a lényeg.