Rabold a nőt! (The Abduction Club, 2002)

A XVIII. században szerte Európában az volt a szokás, hogy a tehetősebb családoknál a legidősebb fiú örökli apja vagyonát, míg a fiatalabbaknak egy megveszekedett kanyila sem jut a családi kincstárból. A szépen hangzó családi néven kívül egyebük sincs, érvényesülésük csupán két módon lehetséges: a papi, illetve a katonai pályán, mivel büszke nemes kezét nem szennyezheti munka, a teljes elzüllésből pedig nem lehet megélni. Gondolhatjuk, szegény arisztokrata öcsikéknek komolyan főhetett a fejük, mitévők is legyenek felcseperedvén, életük előttük álló részében, hiszen katonáskodni néha kissé veszélyes tevékenység, a papi pálya szigorú szabályrendszerének kötöttségei sem tűnhettek eléggé vonzónak az eddig megszokott kényelemhez és könnyed semmittevéshez képest.

Nem volt ez másképpen a kor Írországában sem, ahol jelen történet játszódik. Néhány ifjú, akik másod-, harmadszülöttek lévén nem részesülhettek nemesei családjuk örökségében, egy sajátos klubot alakítanak. Angolszász ország lévén a klubalapítás nem nagy szám, hiszen épp e korban gombamód teremtek a legkülönbözőbb klubok Britannia szerte, a dohánybirtokos lordok klubjától a ceruzafaragók bohém klubjáig bezárólag. Ám e néhány fiatal ír arisztokrata titkos terve az volt, hogy álruhában az éjszaka leple alatt szende, de rangban azonos, vagyonban viszont sokkal fölöttük álló hölgyeket raboljanak el. Kezüket megkérvén és a boldogító igent gyengéd erőszakkal kicsikarván így juthatnak vagyonhoz, és mégse kell abba a gyűlöletes Indiába utazni rendfenntartás és az ország kirablása végett. Élhetnek, mint irigyelt bátyáik. Mint Marci Hevesen, Liam Dublinban. Jelen esetben azonban a két fess, lobogó hajú, sármos mosolyú ifjú (Liam Cunningham és Matthew Rhys) azonban alaposan beletrafált. A kiszemelt, majd elrabolt áldozat (Alice Evans) a vártnál tűzrőlpattantabb kisasszonykának bizonyult, rá kell ébrednie a két ifjúnak, hogy néha nem elég a szíveket -csak úgy durr bele- elrabolni, majd az izmos kart kinyújtva várni, hogy a pajkos férfiasságtól elámult szende szűz beleomoljon, van úgy, mint most is, a női szívet bizony meg kell hódítani. Hiába a fiúkkal cinkos társalkodónői támogatás, az ügy nem tűnik túlságosan egyszerűnek, ráadásul feltűnik a színen egy őszülő, ám gazdag és befolyásos kérő-rivális is (Nigel Hawthorne), aki még ehhez hozzá rettentően dühös az ifjak romantikus, de törvénytelen akciójára. Szöktetés, üldözés, menekülés és árulás, megismerkedés és összeborulás, ahogyan az egy, amolyan igazi romantikus filmben szokásos.

Mert Stefan Schwartz rendező Bill Britten és Richard Crawford forgatókönyvéből olyan igazi, romantikus filmet forgatott, abból a rizsporos parókás, lovaglós, pukedlis, lobogó fehér inges fajtából. Mint Gérard Philipe elővezette volt azt annak idején Tulipános Fanfanként. Csörrennek a kardok, áradnak az érzelmek, zöldellnek az ír tájak, dobognak a paták, dobbannak a fűzőbe szorított női szívek is majd’ akkorát és a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát. A Rabold a nőt! könnyed kikapcsolódás a film Bach Brandenburgi versenyével és édes-bús ír melódiákkal, a kosztümös romantika kedvelőinek korhatár nélkül.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.