Még talán vetítik a mozikban a Felolvasót, így jó alkalom, hogy vegyünk egy nagy lélegzetet, és gyorsan megnézzük Don Edmonds 1975-ös nazisploitation dolgozatát is, a beszélő címet viselő Ilsa, az SS nőstényfarkasa címűt, ha már “nők a náci sötét oldalon” vetődött fel lehetséges topikként. Nos, aki ezt a filmet megnézi, gyakorlatilag teljes tárházát kapja a bizonyos körökben kultikus jelleget elért B-filmek egy markáns csoportjának, az ún. exploitation-filmeknek. Aki nem tudja, mi is ez, nem akar wikizni, nem tud angolul vagy nem szórakoztatja a fordítógép által előállított dadaista szöveg, annak néhány szóban: exploitation filmek, szó szerint, “kizsákmányoló” filmek, melyek rendszerint olyan témákhoz nyúlnak, melyekhez mainstream filmek szinte sohasem, vagy ha igen, akkor azt a végletekig fokozva, még a szart is kipasszírozzák abból. Olykor szó szerint. 🙂 Általában bűn rossz, dilettáns filmek, amelyek azonban néha egész komoly karriert futnak be, s válnak kultusszá. Az exploitation filmek, aszerint, hogy milyen témát karolnak fel, saját terminusokkal rendelkeznek, melyek a téma és az „exploitation” szó fúziójából vannak  eredeztetve. Színes bőrű szereplőkre, témákra koncentráló filmek a „black” és az „exploitation” szavakból „blaxploitation” filmek (pl. Shaft), míg a szexualitást előtérbe helyezők a „sexploitation” filmek (pl. Russ Meyer életműve), vannak kannibál-filmek, slasher (vagy daraboló, szeletelő) filmek, de tulajdonképpen exploitation filmek közé tartoznak a spagetti-westernek, az elképesztően véres chambarák, vagyis szamurájfilmek, stb… Vannak a nazi exploitation filmek is, melyek „nazisploitation” névre hallgatnak és végeredményben sexploitation-filmek elmebeteg nácikkal a főszerepekben. Na, az Ilsa… épp ilyen.

A film főszereplője a nagymellű, szőke Ilsa, aki ördögi és szexmániás orvosként vezeti az emberekkel való kísérletezésre létrehozott 9-es számú tábort. Ez még akármi is lehetne, még tán egy komoly film is, hiszen komoly valóságalapja van a témának, lásd például Mengele ámokfutását, illetve eszünkbe juthat a buchenwaldi Ilse Koch története is, aki nyilván konkrétan modellje volt ennek a filmnek is. Egy inzert tudatja a film elején azzal az elvetemült nézővel, akit nem rettentett el a film borítója, hogy az alkotók ezzel a filmmel azt szeretnék elérni, hogy ilyen események soha többé, blablabla… Ezzel szemben gyakorlatilag nevetségesen sablonos, kétdimenziós figurák mondanak fel alsós fogalmazásszintű párbeszédeket egy szoft-pornó és egy véres szado-mazo, vagy éppen egy ügyetlen háborús akciójelenet között. Közben folyamatosan tocsog mindenki a vérben, a falak is úgy tele vannak spriccelve, mint az ismert Wolfenstein pc-játék utolsó pályáin (mellesleg ez az legendás játék is erre a témakörre hajaz). Hitler arcképe mindenhol ott figyel. Ennek ellenére szó sincs itt népnevelésről, szimpla, pornografikusan célratörő húsmese ez, irdatlan csöcsökkel és tarantinói vérözönnel, halálsikolyokkal és kéjes őrjöngéssel s mint ilyen, a legprimerebb, legösztönibb igények kielégítése, gerjesztése a célja. Mindemellett azonban unalmas is. Egész egyszerűen egy buta, rossz film ez, ráadásul eléggé el nem ítélhetően űz alpári játékot sok zsidó és nem zsidó szenvedéséből, sőt halálából. Így az asanisimasa nem is ad 1/10 pontnál többet az ilyenre. Fujj.