Na, Menace II Society az a film, amit mindenképpen látni kell, mielőtt bármit is gondolnánk, bármit is mondanánk a gettó-feka-nigga-ganxta dologról. A Hughes-testvérek 1993-as gránitkemény opuszában benne van gyakorlatilag minden, amit a tárgyról tudni illik, a jellemzően több generációs drog-karrierrel, bűn-spirállal, társadalmi, kulturális és vallási motivációkkal együtt. A film a mai napig érvényes és aktuális, s ami még emel fontosságán, hogy megállapításai gyakorlatilag érvényesek a világon mindenhol, ahol etnikai vagy vallási alapon összetömörülve élnek kisebbségek.

Nincs köze a filmnek az eMTíVí-n és a többi zenecsatornán korlátok nélkül a nézők nyakába zúduló műanyag arenbí, gangsztarepp és egyéb más, elsősorban vadul gesztikuláló, kigyúrt, tetkós fekete férfiak és kilométerhosszú combokon észveszejtő sebességgel seggüket rázó fekete nők által elővezetett gagyiműfajokhoz sem, gyakorlatilag a valóságban minden bizonnyal minden úgy van, ahogy e filmben látni lehet. Hughes-tesók nem magyaráznak semmit agyon, de nem is szégyenlősködnek, mindent a nevén neveznek, mindent megmutatnak kendőzetlenül, egy szemernyi érzelgősség nélkül. A magyar szinkron fájdalmas, de eredeti nyelven, magyar felirattal az élmény brutális, ha hagyunk magunknak utána bő félórát, hogy rendben összekanalazzuk magunkat. Asanisimasa szerint: 8/10.